Kukoricanapra

Tiszta égbolt virradt a mára,

(vagy ha nem, hát esőkabátra

váltja ingét a szorgos csapat,

s előkerül a csálé kalap.)

Hisz’ őszre váltott a természet,

s felfalni készül az enyészet,

‘mit megérlelt a zöldellő nyár…

Lassan készül az évi leltár.

Ám az ember sem áll tétován,

csapatunk is felkelt jó korán.

Nekidőlnek és megmérkőznek,

csöveket tarolva legyőznek

minden tengeri ellenséget –

de más csapatot sem kímélnek!

Folyik majd az ádáz küzdelem,

hogy a koszorú kié legyen?!

Mert hagyomány immár, hogy ősszel

egy nap kukoricatöréssel

múljék el, s pálinkával, sörrel

locsoljuk torkunkat, vödörrel.

Lesz mind’, mi szem- szájnak ingere,

s ha jó a pénzügyminisztere,

jól érzi magát egész napon,

s elandalodhat ezernyi dalon.

Azok, akik mérkőzni restek,

maradjanak a téren veszteg,

vagy szurkoljanak, s a határban

küzdjenek értük szócsatában.

Induljon hát végre a buli,

álljon elő a lovas-kuli.

Varázsigénk: abrakadabra!*

Készüljünk kukoricanapra.

2014. június 29.