stapi blogja

Vélemény
stapi•  2017. március 6. 13:37

Csodalény

Csodalény

 

Csak egy nap, mikor a gyöngébbik nem

a figyelem középpontjában áll,

s glóriás fején megcsillan a fény...

Pedig háromszázhatvanöt, s néha

több is a nap, mikor tenyereden

hordoznod kellene – Mert csodalény.

 

2017. március 4.

stapi•  2017. február 7. 22:03

Mekkora a világ?

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy bodobács. Mivel születésekor semmi okos nem jutott eszébe a szüleinek, a neve is csak ez maradt: Bodobács. Nos, hát a kis Bodobács elvándorolt otthonról, mert látni szerette volna, mekkora a világ.

            Ment, mendegélt, és egyszer csak rátalált egy hangyára.

 

–        Hová mégy, te bodobács? Tudod merre a kovács? – kérdezte a hangya viccesen, és ránevetett.

–        Csak azt tudom, hangya úr, nem erre van Szingapúr! – élcelődött Bodobács, majd folytatta: – Keresem a világ végét, de nem látom, csak egy részét. Merre menjek, mondd meg te, mondd meg nekem, direkte!

 

Miután észrevették, hogy mind a ketten rímfaragók, azonmód kezet – akarom mondani lábat ráztak, és barátok lettek. Kiagyalták, hogy ketten együtt talán tudnak írni egy kötetre való verset, amit aztán kiadhatnak, és így jól megszedik magukat pénzzel. (Hogy mire mennek vele, azt nem tudom, hiszen ahol élnek, ott nem adnak pénzért semmit, de hát ezt határozták el.)

 

Meg is írták a könyvre való verseket, amiből csak az előszót jegyeztem meg. Az pedig így szólt:

 

Verset írtunk itt a réten,

olvashatod majd a télen.

De kiadónk azt hazudta,

az egészet átaludta!

S mert unalmas zene nélkül,

kerestük a tücsköt végül.

Megtaláltuk, el is zengte,

de kiadónk kedvünk szegte:

Hiába volt a munkánk,

kifizetni sem tudnánk.

 

A két barát így tudta meg hogy: bármily nagy a világ, előbb van a vége, mint azt gondolhatnánk.

 

Ha nem hiszitek, járjatok utána!

 

2017. február 7.

 

 

stapi•  2017. január 16. 16:01

Küszöb előtt tizenkét szűz

Küszöb előtt tizenkét szűz

toporogva vénembert űz.

Búcsúzik az, csak körülnéz,

hátra tekint, múltat idéz...

 

Mit visz el, és mit hagy nekünk,

amivel még elélhetünk?

Fejcsóválva, bosszúsan int:

elmaradt a jólét megint.

 

Viszont maradt a sok tahó,

s feketére váltott a hó!

Tarka lett a vágyott nyugat...

Sok kis kutya Holdat ugat.

 

Holdon túl a Nagy Babilon

terpeszkedik vállaidon.

Egyre fújja az új igét:

Csendesítsd az égi misét!

 

A harangod papír legyen,

hited ne lásson át hegyen!

Alázatod minket illet,

Allah ad rád másik inget!

 

Felejtsd el a régi Istent,

vagy itt hagysz te mindent, mindent...

Unokád ha meg is marad,

új hitet – vagy halált arat!

 

Ez hát, mit e vénember hagy

maga mögött, amint befagy,

s betáncol a tizenkét szűz.

Szemükben a szerelemtűz

 

olvadást, vagy jeget takar? –

Vagy egy végső vihart kavar?

Nagy-nagy tüzet fog majd rakni,

s forró helyen fogunk lakni?

 

Küszöb előtt tizenkét szűz

toporogva vénembert űz.

Búcsúzik az, körülkémlel,

szembesül a szörnyű ténnyel.

 

‘Mit elkezdett, telve heggel,

s nem követi egy szebb reggel!

Sötétségbe hajlik a Nap,

a húsodba kutya harap.

 

Ezért űzi tizenkét szűz,

a szemükben lángoló tűz.

Üres gyomruk nagyot kordul,

elnyelnék e nyomort orvul,

 

ha engednénk, s nem vitatnánk,

ki a nagyobb, s van-e hazánk;

ÚNIÓ, vagy nemzetállam;

nálad a kulcs, avagy nálam...

 

...E világnak forró zaján

meggyógyulsz-e, kicsi hazám?! –

Tizenkét szűz nyitásra vár

decembernek fagyos haván.

 

Egy tucat ők, ennyi az év.

Új kezdethez bőven elég!

Bárki legyen, ki Országunk

eladná, vagy töri águnk,

 

szilveszterrel távozzon az.

Így lesz hazánk hű és igaz!

Induljon az első lépés,

új létben a nagy kiképzés:

 

Űzzük együtt e vénembert,

s a begördült szörnyű hengert!

Unokáink ne mondják majd:

megtűrtük e vérengző fajt.


2016. március 31.


stapi•  2017. január 16. 15:51

Görbe tükör

Megint eljött ez a nap,

lefuthat a koncert!

Megtartottuk magunknak

máig ezt a módszert.

 

– Csak az a baj, hogy e Hon

elsüllyed a múltba,

mint a vödör ott alul,

merül el a kútba.

 

Emlékezzünk hát ma itt!

Pergessük a filmet:

mi volt egykor, s mi van ma –

Mondjuk el a viccet!

 

Másként volt ez valaha!

Mentünk a határon,

útlevéllel, vízummal

reszkettünk a vámon.

 

Szárnyas kapu nem akadt,

volt homok a sávon,

zöldhatáron katona,

géppisztoly a háton.

 

De az idő meg nem áll,

elosont a biztos,

jött helyette liberó,

s beflangál sok izmos.

 

Céda lett a Büszke Nő,

játszadoz’ a tűzzel!

Míg a járom felkerül,

s lerombolva Brüsszel...

 

Persze, ő csak áldozat,

élettere nincsen,

osztozik majd az elit

a maradék kincsen.

 

Pénzes bödön a Nagy Úr.

Megosztja a Földet!

Kötni való bolonddá

teszi a sok „bölcset“.

 

Így történt, hogy a Szép Hölgy

– pepitába bújva –

történelmi alapon

csak e nótát fújja:

 

„Hej, de szép lesz ez a föld,

ha változik színe!“

– Sakktáblán az igaz hit

mattot adott, íme...

 

Európát püföli,

hívja az imára,

átnevezi gyökerét

Eurábiára.

 

Mindeközben sok a holt,

ez a ISIS rendje!

Hullik, kinek életén

ott van a keresztje. ––

 

–––

 

De azt hiszem, elég lesz

e görbe tükörből,

lépj ki, ha még ki lehet,

e mágikus körből!

 

Mulass, hogy ha kedved van,

hiszen ez a napja!

Szilveszteri bolondság

lett az élet papja.

 

De ha inkább rám hallgatsz:

gondolkodni kezdesz!

S ha felébredsz, reggel majd

új létet teremtesz.

 

2016. március 24.

stapi•  2016. augusztus 21. 12:17

Alt-a-tónak

Szoprán lengi be a tavat,

tenor kéne, alt is tán.

Basszus!-háton lovagolva

nyargal egy vak-varjú már.

 

Sej-haj, fuvolás,

ne magadban dudorássz!

Sej-haj, fuvolás...

Üres zsebben kotorász?

 

Kopasz farkas némán ordít,

ő lehet a kar alja!

Süket dober dón vakkant fel,

vezér-pálcát akarja.

 

Sej-haj, fuvolás,

ne magadban dudorássz!

Sej-haj, fuvolás...

Gipszes-csóka de tonáz.

 

2016. augusztus 20.