stapi blogja

Szenteste a pusztában

              Ropog a parázs, a gyér lángocskák táncoló fényében egy-egy szempár villan fel. Csak néhány juh mocorog alvó társai közt.

A juhász épp a másik oldalára fordul, valamit mormol, talán az ünnep jár az eszében, s arról álmodik. Vagy talán az unokáit vizsgáztatja, el ne rontsák a betlehemest...

Nyugalom és béke honol a tájon. A legelő – nappal végtelennek tűnő – mezejéből most alig pár méter látható. A puli fészkelődik, szimatol... Tán csak nem valami haramia közeledik! De aztán megadóan leteszi a fejét, épp hogy nem koppan...

              A falu ablakai derűs fényeket vetnek, az utcák csendesek... Ám a túlsó szélen most felhangzik a mindenki által ismert, lelket melengető dallam: Mennyből az angyal, lejött hozzátok... Talán épp a juhász unokái azok, nem tudni, mert most a másik irányból is felcsendül a Csilingelő harangocskák... Ajtók nyílnak, ajtók záródnak, szívek dobbannak, szemek ragyognak. Sütemény illata terjeng, halk kacaj csendül. Lassan tetőfokán a betlehemezés...

...Kis szünet, kis szuszogás, megint szünet, megint szuszogás... Valamit mégiscsak érezhet az eb, mert hirtelen felugrik, és vad vonyításba kezd. A juhász erre felkapja a fejét, és figyel, fülel, de nem hall semmit. Aztán – mintegy varázsütésre – a birkák is mozgolódni kezdenek.

              – Mi a csuda ez? – kérdezi hangosan, mintha a kutya érthetné, amit mond.

Lehet, hogy érti is? Egy ugrással a gazdi ölébe telepszik, és állát a juhász combján nyugtatva, halk morgásba kezd. Nem harag, nem fenyegetés ez, inkább csodálkozás. Szeme ide-oda cikázik, és nyugtalanul vár...

Hirtelen őrült szélvihar kerekedik, fütyül, tombol, az itt-ott található fák koronáját tépi, s közben – mint egy megalomániás hitszónok – hatalmas hangon dúdol. Mintha csak ezt mondaná erélyesen, de ünnepélyes méltósággal: Pásztorok! Pásztorok!

           A faluban ekkor megáll az élet. Mindenki mozdulatlanná dermed, és hallgat, sőt, hallgatózik: mi süvölt, mi tombol a rét felől? Velőt ráz, mégis szívet csendesít a szél hozta dallam vagy mi... Lassan ocsúdnak a kábulatból, mintha a könyörtelen idő órája megállt volna egy kicsit pihenni és velük együtt borzongani, majd újra elindulna messze, messze a történelembe...

Az egész nem tart tovább egy fél percnél, de minden szívben maradandó nyomot hagy. Évekig fogják emlegetni, hogy:

           – Emlékeztek az Isten üzenetére? Elküldte Fiát a mennyből hozzánk, bűnösökhöz...

           Egyszerre megkondultak a harangok, egyik a másik után lépett be és zengedezte a maga énekét: bim-bam, bim-bam... Végül már egész falkára való harang kongott, s az egészből egy nagy káosz kezdett kialakulni, amitől a pásztor kinyitotta a szemét. Szemben az óra épp delet mutatott, s a harangok varázslatos módon elhallgattak. Néma csend lett a szobában, csak szegény juhászunk kiáltott egy égedelmeset:

           – Jaj nekem! Elaludtam! Asszooony!!! Mért nem ébresztettél fel!?

A felesége nézett be kisírt szemekkel...

           – Felébredtél? Jól megijesztettél bennünket... Már azt hittük, véged.

           – Mért, mi történt?

           – Az a bolond kos, amelyiket már rég le akartad vágni, fellökött, és jól beverted a fejed. Az orvos azt mondta, ha délig nem ébredsz fel, el kell vinnünk a kórházba... A baleset meg még az este történt. Ha az az okos kis kutya nem kezd el vonyítani, észre sem vettük volna, ott fagytál volna meg. Most még jobban szeretem, akármilyen bolondos is...

           - Akkor csak álmodtam az egészet?... – gondolkodott az öreg, és megvakarta a fejét, amitől aztán még jajdult is egyet. – Igaz is, micsoda képtelenség lenne szentestén a pusztában tanyázni...

           A pontos történetre nem derült fény, de az biztos, hogy néhány nap múltán a család megint ünnepelt. Az unokák ügyesek voltak a betlehemezés során, hát megérdemelték, hogy a karácsony elmúltával is nagy kanállal egyenek. A juhász gyógyultan, elégedett mosollyal forgatta a bográcsot, s még kissé fájós fejét tapogatva osztogatta a kóstolni való falatokat, mondván: több száj hamarább észreveszi, ha hiba van benne.

           Természetesen a kóstolásban a puli is részt vett, méghozzá tripla adaggal... De talán még ráadást is kapott, mert többször elszaladt kaparni a földet...

2018. október 16.

Ismeretlen Ismerős

Az Ismeretlen Ismerős az ős magányban arra vár,
hogy egyre, egyre fényesebb a kard a hősök oldalán;
s hogy így, csupán az éteren, a csillagóceánon át
megérkezik, s csak önmagába méri égi lábnyomát.

2018. június 11.

A Mikulásról - egyszerűen

Szeretnék a Mikulásról szólni, ha lehet...
Gyerekekhez Rudi-vonta szánon ma mehet.
Itt az idő, ablakokban tiszta kiscsizmák,
Mikibánál elkészültek a hosszú listák.

Nem indul a szán, míg minden csomag nem teljes,
Mikulásnál ez a tudat soha nem terhes.
Mióta a világ világ, e dolgot teszi,
csak a lapot a többségünk még ma sem veszi.

Pedig, bizony, a szeretet éltető erő,
aki szeret, a végére csak az lesz nyerő.
A valódi Mikulások mi magunk vagyunk,
ha megosztjuk másokkal is mindazt, mit kapunk.

2017. december 10.

Áhítatos csendben

Gyertyagyújtás idején,
áhítatos csendben,
Istenhez szól szép dalom,
s megnyugszik a lelkem.
Lélektemplom ajtaján,
túl az éji csenden,
lépj be hozzám, jó Uram,
gyertyafényes esten.
Gyertyafényen átragyog
szent karácsony álma,
ki a békét várta rég,
ugrándozva jár ma.
Jár a béna, lát a vak,
szép csodára leltem,
Jézus Krisztus himnuszát
énekli a nyelvem.
Énekelve mond imát,
hálában a szívem,
lábam, rögös utakon,
őt követi híven.
Híveivel egy a szó,
egy a tett, a példa,
a világon mindahány
szeretetben él ma.

2017. szeptember. 25.

Áldjuk neved

Nyuszi fut a kertek alján,

porzik még a libatop;

szellő táncol Rami haján,

szállnak a friss illatok.

Napfény ragyog, tiszta az ég,

kendő terül pázsiton;

ünnepelni fogunk ma még,

nem jár eszünk Párizson.

Nem költünk mi hosszú verset,

nem panaszlik sóhajunk,

de eltöltünk néhány percet,

s elfeledjük sok bajunk.

Csendességben, szeretetben

tekintünk az ég felé...

Nem szállt ima soha szebben,

mint dalunk, az Úr elé:

"Mily hatalmas, milyen bölcs vagy,

Urunk, Élő Istenünk!

Szereteted veszni nem hagy,

bizalmat benned vetünk!

Szeretünk, mert szereteted

éltünk előtt született!

Eljöttél, hogy megkeressed,

s megtartsd, ami elveszett.

Néked adjuk szíveinket,

fogadd hálánk, Jézusunk!

Tőled várunk igaz kincset,

áldjuk neved, Jó Urunk."

2017. augusztus 20.