stapi blogja

Téli emlék

 

Csilingelő lovasszán-zenére

ébredtem ma reggel.

Míg aludtam, az utca kövére

borult a hólepel.

 

Az este még sétáló utamon

lágy szellő fújdogált,

hajnalban már északról kavargón

hópihék hada szállt.

 

Készítek hát kandallóm gyomrába

tűzifa-reggelit,

átrendezem télies formába

lakásom termeit.

 

Deszkazsalu behajtva őrködik

a szoba melegén,

egy vékonyka napsugár megtörik

az ablak üvegén.

 

Pattogó parázs vöröslő fénnyel

idézi a múltat:

Boldogult apám szerető kézzel

simítja arcomat.

 

Kemence fűtés közben meséli

karácsony szépségét;

Hétköznapok gondjaiban éli

hite reménységét.

 

Barátságos langyos már a szoba,

pillám nehezedik;

Fotelom tűz mellé tolom oda,

álom közeledik....

 

Kis István Mihály

2010 03 10