stapi blogja

Vén

Vén a pohár,

vén a bor,

mint a kopár

ős major.

Aranykehely

volt ott rég,

fehér pehely,

olvadt jég...

Mára helyén

kong az űr,

fogas hegyén

cifra szűr.

Átalakult,

mint a báb,

sok meglazult

kőhasáb...

Látogatók

élvezik,

támogatók

éltetik.

Múzeumi

falak közt

tömött puli

ül szemközt.

Vele szemez

vén pohár,

s új dalt szerez

vén borán.

2019. január 18.

Lírai más

Itt van a lírám, nem vagyok egyedül.
Olvasom ékét, ríme se feketül.
Nincs harag immár, nem jön a kritika,
vár üde holnap, nem nyit a klinika.

Elmegy az élet, múlik a hagyomány,
sápatag űrben karcom a halovány.
Színarany álcám sárgul a tereken...
Vedd ki a részed jókor a hegyeken!

2018. augusztus 28.

Álmodik

Tükörtojással álmodik a nyomor,

míg a szem ajtóüvegen karistol...

valahol egy öltönyös fazon gajdol,

közben Dunához költözik a szobor.

A fodrozó vízen gépolaj ölel

ringó dinnyehéjat; fektetett kábel

majonéz színben pompáz… útján rálel

jobb napokat is látott úr, ki közel

jött, fő-hajtva. Hajhagymái elunták

már dércsipkés kobakját, kalapja

gémbedt kezében ásít, szigszalag-

segélyre vár. Harsanó csigolya

lázít, amint fordul a korhadt tag –

s egy monstrum szeli lomhán a vén Dunát.

2012. augusztus 25.

Megadott szavak:

tükörtojás, hajhagyma, karistol, majonéz, gépolaj, gajdol, kábel, csigolya, monstrum, szigszalag

Címtelenül

Címtelenül hagyva versem,
megeheted félig nyersen.
Hiszen e vers csak egy kristály,
belé rejtve egy szép kis táj.

Kicsi ez a nagy versekhez,
friss harmatot nem permetez.
De van neki olyan bája,
mint az Éva ős almája.

Hasonlít is arra sokban,
mégis különb e sorokban:
Szakajthatod, nem lesz bűnöd,
- Ha nekem ezt most eltűröd!

2018. április 23.

A mesemondó kalandjai - Mesevadászat

            Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy mesemondó. Erről a figuráról már meséltem nektek, ugye? Legutóbb majdnem elöntötte a falut a könnyeivel megduzzasztott patakkal, vagy nem? Ugye, hogy jól emlékszem?

Hát, amikor arról a jól sikerült halebédről hazafelé ment, és már nem sírdogált, felmászott egy magas fára, hogy messzebb lásson, mert hátha meglát egy arra járó jó mesét vagy verset, és akkor lelövi magának, meg a gyerekeknek. Ahogy nézelődött, eszébe jutott az anyukája tanítása, ami valahogy úgy szólt, hogy: “A jó mese vagy vers a szívből indul ki és oda is tér vissza.”

Ahogy így morfondírozott magában, meglátott egy arra sétáló, aranyos kislányt a szüleivel. Erre eszébe jutott valami, hát gyorsan lemászott a fáról, leült a földre és a zsebeiből egy ceruzát és egy noteszt vett ki, a puskát meg - miután kivette belőle a töltényeket - az ölébe fektette, de a nyakából nem akasztotta ki, nehogy elvigye valaki, amíg ír, és balesetet okozzon. Aztán szélsebesen írni kezdett, valami ilyesmit:

Mesevadász

Élt felénk egy mesemondó,

mesékre vadászott.

Mesevadász lett a neve,

bár nem annak látszott.

Elindult a füves úton,

kezében a puska;

messzebb lásson, felmászott egy

fára a butuska.

Távcsövébe nézett gyakran,

lát-e bárhol bármit,

de nem jött az újabb mese,

csak zöldellt a pázsit.

Egész napját ott töltötte,

zsibogott a lába,

– Ejnye, minek másztam én fel

erre a nagy fára!

Mondta pedig az anyukám,

mese erre nem jár,

szívemben van az elrejtve,

s édes, mint a nektár.

Nem kell hozzá puska sem, csak

képzelet és óhaj,

nyelvem hegyén megformázva

elszáll, mint a sóhaj. –

Lemászott a mesevadász,

hátán már a puska,

vele szemben közeledett

egy aranyos fruska.

Szívből jövő ihlet ez, hát

hozzákezdett írni,

hogyha kész lesz, egy ültőben

ki lehet majd bírni.

            Nos, így írta meg a saját kis történetét a mesemondó ebben a kissé vicces versben, aztán felkelt és szépen hazasétált. Otthon pedig elmondta a családjának, milyen kalandban volt része, és persze megüzente az óvó néninek is, hogy kész az újabb folytatása a mesesorozatnak, és ebben a részben már egy olyan vers is van, amit meg mer mutatni bárkinek. Megbeszéltek egy időpontot, amikor felolvashatja a gyerekeknek. Ha megtudjátok, mikor lesz az, szóljatok nekem is, mert én is meg akarom hallgatni. Ne felejtsétek el!

2017. november 15.