stapi blogja

Kritika
stapi•  2019. február 20. 16:30

Görkorcsolyás boldogság

Görkorcsolyás boldogság

(Világháló nélkül)

 

Jönnek-mennek, elgurulnak messzire;

gyerekek még, nincs nagy gondjuk semmire.

Lábukon a görkorival nyargalnak,

izmaikat edzik e szép alkalmak.

 

Öröm látni kicsattanó arcukat.

Bátorító, utcánkban e hangulat!

Életteli pillanatok tengerén

jut el hozzám e biztató szép remény:

 

boldogságuk, egészségük megmarad,

ha melegen kalapálják a vasat...

Nem rontotta őket még az internet,

melyet eddig csakis hírből ismernek.

 

Boldog vagyok ezért, mégis félek én...

Vajon mikor romlik meg e szép remény?

Lesz-e erőnk leküzdeni az ellent,

vagy talán ez álnok kígyó megrettent?

 

Összefogás hozhat itt is eredményt,

óvjuk együtt e sok apró teremtményt!

Szívhez szólón osszuk nekik a leckét,

de a szigor legyen okos és gyengéd.

 

2019. február 17.

stapi•  2018. szeptember 26. 09:54

Dongó lét

Dongó lét

Dongó létben dongani,
lyukat lyukra toldani,
dongva szállni,
lyukra állni,
mézet mézre jól kreálni
nem nehéz, ha szép az ég,
és az erdő még nem ég.

De...

Ha dongani nem lehet,
mert e hangra már mehet;
ha a lyukat,
a házukat,
el-eldongott nagy vágyukat
dongó dobra ráverik...

Dongó létük szétesik,
s dongósírban végezik.

2018. szeptember 24.

stapi•  2018. július 24. 19:34

"Magyar" módra

"Magyar" módra

Magyar földön "magyar" módra
megy a harc, hát vigyázz szódra,
ki ne mondd a titok titkát,
nem győzheted le a hidrát.

Sok a feje, éles szeme
mindent-látó; nincs istene,
füle van sok, azt is hallja,
ha a sarkon nyali nyalja

ülepét a rézfaktorú,
dróton ülő, jó modorú,
Számlaszegi Nemmagyarnak,
ki az oka minden bajnak,

s mégse teszi kontramódra...
Nyavalyító horka-drótra
teregeti a szennyesét,
s terelgeti főhentesét.

Vigyázz pajtás Magyar földre,
tégy fehéret piros-zöldre,
mert magyarul Magyar földön
nem rögzül a sötét csöndön

csak a néma marharépa,
s a kétlaki dossziéba'
fentről tesz a jogutódra...
Így megyen itt, "magyar" módra.

2018. július 23.

stapi•  2018. június 25. 15:50

Álmodik

Álmodik

 

Tükörtojással álmodik a nyomor,

míg a szem ajtóüvegen karistol...

valahol egy öltönyös fazon gajdol,

közben Dunához költözik a szobor.

 

A fodrozó vízen gépolaj ölel

ringó dinnyehéjat; fektetett kábel

majonéz színben pompáz… útján rálel

jobb napokat is látott úr, ki közel

 

jött, fő-hajtva. Hajhagymái elunták

már dércsipkés kobakját, kalapja

gémbedt kezében ásít, szigszalag-

 

segélyre vár. Harsanó csigolya

lázít, amint fordul a korhadt tag –

s egy monstrum szeli lomhán a vén Dunát.

 

2012. augusztus 25.


Megadott szavak:


tükörtojás, hajhagyma, karistol, majonéz, gépolaj, gajdol, kábel, csigolya, monstrum, szigszalag

stapi•  2018. április 23. 14:56

Címtelenül

Címtelenül

Címtelenül hagyva versem,
megeheted félig nyersen.
Hiszen e vers csak egy kristály,
belé rejtve egy szép kis táj.

Kicsi ez a nagy versekhez,
friss harmatot nem permetez.
De van neki olyan bája,
mint az Éva ős almája.

Hasonlít is arra sokban,
mégis különb e sorokban:
Szakajthatod, nem lesz bűnöd,
- Ha nekem ezt most eltűröd!

2018. április 23.