stapi blogja

Gazdagleves

Zsírtalan a néne főztje,
nem jut bele kolbika.
Kis kolompér, darabolva,
abból is a jobbika.

Kicsi kertből kicsi zeller,
talán egy kis répa is
kerül elő, s fokhagymával
elegyítve lesz hamis.*

Sóval, liszttel kombinálva
növeli a belbecsét...
A szeretet, mellyel kínál,
gazdagítja levesét.

2018. június 30.


* A fokhagyma azt az illúziót képes kelteni, mintha egy kis kolbász is lenne a levesben.

A Mikulásról - egyszerűen

Szeretnék a Mikulásról szólni, ha lehet...
Gyerekekhez Rudi-vonta szánon ma mehet.
Itt az idő, ablakokban tiszta kiscsizmák,
Mikibánál elkészültek a hosszú listák.

Nem indul a szán, míg minden csomag nem teljes,
Mikulásnál ez a tudat soha nem terhes.
Mióta a világ világ, e dolgot teszi,
csak a lapot a többségünk még ma sem veszi.

Pedig, bizony, a szeretet éltető erő,
aki szeret, a végére csak az lesz nyerő.
A valódi Mikulások mi magunk vagyunk,
ha megosztjuk másokkal is mindazt, mit kapunk.

2017. december 10.

Kemencés tanya

Kétsopronyi pusztaságon
kenyérillat terjeng;
legelsőnek megkóstolni,
sokadalom verseng.

Odavonzza messze földről
a kíváncsi népet,
aki ennek neszét vette,
vagy csak erre téved...

Összefogás eredménye,
hogy e tanya áll ma,
megvalósult néhány ember
dédelgetett álma:

hogy a falu, összefogva,
alkothatna bátran...
Elfeledett mesterségek
élednek e házban!

Eperfának védelmében,
árnyékában áll még,
s nehogy eme fránya korban
enyészetté váljék,

ügyes kezek munkájával
formát kapott ismét:
kívül-belül megéledve,
tartja a gerincét!

A szobában új a búbos,
benne pite sülhet,
padkájára fájós hátú
öregember ülhet.

A konyha is dicsekszik már,
csinos lett a sparhelt,
s e vén tanya belső vége
még egy szobára lelt.

Meg a romos istálló is
újjászülve áll ott,
pedig fala, s a teteje
roskadozva ázott...

Vágott gyümölcs aszalódik
a tanyával szemben,
mellette új építésű
ikerkatlan, csendben

duruzsolva rotyogtatja
a kilupkált szilvát...
Vigyázz, mert ha reád fröccsen,
szemed is szór szikrát!

Tennivaló akad bőven,
kert is van, ott hátul,
"megőrzendő" gyereksereg
tátott szájjal bámul...

De nem soká, mert már ők is
tudnak egyet és mást,
belefolyva a munkába,
kisegítik egymást.

Gyerek-, férfi-, s női munka
köt a műre masnit,
kalákában, összefogva -
támaszuk a nagy hit.

A férfiak épp most hoznak
jó termést a kertből,
nehogy végül kimaradjon
valahogy e versből...

Asszonynépség tüsténkedik
asztalon és földön...
s hogy a munka még jobb legyen,
átlépnek a csöndön.

A nótájuk olyan tüzes,
mint a fűtött katlan,
a lekvárral versenyezve
forr a régi dallam.

Száll az ének, idő repül,
csak a versem áll itt,
olvasva is mozdulatlan,
bárki bármit állít.

Így hát jobb, ha befejezem,
mielőtt a képem
egy lángossal betakarva
vörösödne - éhen.

2017. szeptember 5.

http://kemencestanya.blogspot.hu/

(Itt még a régi, gyorsan az alkalomra írt változat olvasható - ha csak közben ki nem cserélték, hiszen elküldtem a javítottat nekik.)

Háladal

(Hermann Marika: A szív melege c. verse hatására)

Jégvirág az ablakokon,

jégcsap lóg az ereszen,

Erzsébet jön fehér lovon,

faág ropog deresen.

Novemberi fagyok csendjén

duruzsol a vaskályha,

öreganyó ül a helyén,

doromboló cicája

hunyorogva, az ablakon

madarat néz – nem bánja,

hisz odabenn, a paplanon

tele van a pocája.

A madárnak sincs nagy gondja,

öreganyó ellátta:

hogy a sorsát jóra oldja,

teletöltve a láda,

így a télben a sok madár

bőségesen jóllakhat,

örömteli táncot, ha jár,

vidám füttyöt is csaphat.

Ablakodban, ha meglátod,

kínáld te is magokkal!

Fogjunk össze, meg nem bánod,

hálálkodnak dalokkal!

2017. március 18.