stapi blogja

Humor
stapi•  2017. március 2. 17:43

Sosemvolt mese

Sosemvolt mese


              Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy költő bácsi. Úgy gondolta, ő írja a legszebb verseket, hát elindult világot látni, hogy minél több embernek megmutathassa, amiket évek hosszú során írt.

 

              Ment, mendegélt, már hetedhét-határon is túl járt, amikor összetalálkozott valakivel, akinek a hátán púp volt. Megsajnálta és odament hozzá, hogy részvétéről biztosítsa, amikor történt valami: Az a másik, mikor látta, hogy közeledik hozzá, megállt, és azonmód levette a hátáról a púpját, és lerakta a földre.

              – Eleget cipeltelek, pihenni akarok. – mondta, s azzal leült mellé, és egy akkorát sóhajtott, hogy hősünket majdnem visszafútta a szél a hazájába. Szegény költő meg ijedtében egy olyan verset kapart gyorsan, hogy még ő maga is csodálkozott, milyen jól sikerült! Valahogy így hangzott:

 

Láttam én egy púpos vakot,

hátán púpot, hegyet, nagyot.

Engem látva irgett morgott,

majd a púpja mellé rogyott.

Ja, de elébb azt lerakta,

mintha fábul vón’ faragva,

mellette ült, míg ott vótam,

és eme sorokat róttam.

 

Amikor visszaolvasta magának, olyan nagyon tetszett neki, hogy még címet is elfelejtett neki adni. Inkább gyorsan felolvasta újdonsült barátjának, aki erre úgy begyulladt, hogy azon nyomban felkapta a púpját és elrohant, vissza se nézett.

              – Hinnye, de nagyon teccik neki! – kiáltotta boldogan emberünk, amikor megállt valaki mellette és nagy hangon megkérdezte:

              – Nem látott erre egy embert egy óriási hátizsákkal a hátán? Már hetek óta keresem, de nem találom. A zsákjában van egy kötetre való versem, amit ki akarok nyomtatni, de az a toprongyos alak nem akarja visszaadni. Azt meri mondani, hogy boldogabb lesz a világ a verseim nélkül, ő bizony elviszi a világ szélére és beleszórja a nagy semmibe. Ott aztán olvashatja, aki utána megy.

 

              Szegény költő ettől akkorára tátotta a száját, hogy az a hatalmas púp, akarom mondani hátizsák versestől, komástól belefért volna, és még akkor is maradt volna hely az ő csodálatos írásainak is. Meg tán még neki magának is... Jó időbe telt, mire szóhoz jutott és elmondta a történetet. Az a másik meg, mikor meghallotta, hogy emez púpnak nézte a hátizsákot, akkorát nevetett, hogy még azt is elfelejtette, hogy hová indult. Pláne, miután elolvasta a hevenyészve írt versét a mi költőnknek. Na, azután már akkor se akart volna a versei után rohanni, ha skorpiókkal kényszeríttették volna. Inkább megmondta, mit csináljon, hova tegye a versét a hosszú utat megjárt költő, aztán elment a dolgára. Csak magában motyogta útban hazafelé, hogy: az enyémek is ilyen csapnivalók voltak, jó, hogy elvitte a csudába az az alak.

 

              A hős verstudor pedig ott maradt bánatosan, meg nem értetten, magába roskadva, az otthonától távol. Senki se tudja, hazatalált-e valaha.

 

Itt a vége, fuss el véle.

 

2017. március 2.

stapi•  2017. március 1. 19:53

Agyarországról pár szóban

Az Agyarság Agymosása

 

Agyarországról pár szóban

 

              Agyarország fővárosa Dudapest. Az ország Eurókában fekszik. Az én lakóhelyem Agyarország Fél-Szeleti részén, Békás-megyében, a sokat emlegetett biharsarokban található. Ez egy kicsiny, de csodás falucska, Csabacsuda a neve.

              Az ország Fészeki részén van a híres törökverő Cseger vára, melynek fapitánya Bodó Pista bácsi volt. Az Évszaki középegység egyik nevezetessége ma is, sok rútista látogatja. Előbb-utóbb el is foglalja... Az egység Szeletebbi részén van Rudibánya, mely minden bizonnyal a túrórudijáról nevezetes, amit ott bányásznak.

              A Duda folyón akartak egy vizes lépcsőt csinálni, a Hős-Agykarosi tízlépcsőt, de csak a másik fele szépült meg. Így tatároztak a nagyok. Lejjebb található a Dudántúli középegység, ami a Falatontól fészekre van, benne a híres Dudacsonnyal.

              Ja, Dudapestnél kifelejtettem a híres-nevezetes Duda várát, amit a jancsicsárok csellel bevettek. Persze nem fejfájásra – azazhogy igen, de a mienkre.

              A Szitántúl nagyobb károsai közül megemlíteném Decembert, Síregyházát, és egy kisebbet, Sárvast; a Duda-Szita közén pedig Szónokot, Fecskemétet, Donort, és egy kisebbet, Ácsalmást.

              A Duda folyó mellett, illetve a közelében található Mécs, a Dudántúli oldalán helyezkedik el a Miklósi vár, és az Ecset hegység.

              A Halföld nevezetessége, hogy Vetőfi Kántor megénekelte, mert szépnek találta. (Hogy hol találta, arról nem szól a fá ma...)

 

              Idő és Pénz híján ettől többet nem áll kódomban elárulni veretett szép hazánkról, Agyarországról.

 

 

2017. március 1.

stapi•  2017. március 1. 13:53

Az én uram pállott majom…

Az én uram pállott majom…

(Petőfi Sándor: Az én torkom álló malom)

(Stílusgyakorlat)

 

Az én uram pállott majom:

Nem látja meg üres bajom!

Árva szívem éhét veri…

Ő csak a borát vedeli.

 

Nincsen nékem másik uram,

Jól kiszikkadt már a kutam;

Jő a szomszéd, hozza vedrét,

Tele tölti üres medrét.

 

Míg az uram hörpölget csak,

Ez portáján jó rendet rak.

Tíz percet fog csak az egész,

Miközben az bögrébe néz.

 

2014. április 14.

stapi•  2017. február 23. 09:11

Bolhaügy

Bolhaügy

 

Bolhafészek, bolhaház,

bolha úrfi ott haház;

bolha néne szökkenik,

ablakát ha zörgetik.

 

Bolha bátya, bolhahúg,

bolhaperre jó tanúk.

Bolhaügybe hív a szó,

csörte ez, de hím asszó.

 

Bolhabíra, bolhajog,

bolha bácsit eltapod.

Bolha úrra vár a kény,

rá vetült a lámpafény.

 

Bolhafészek, bolhaház,

bolha úrfi ott haház;

bolha bácsi szökkenik,

ablakát ha zörgetik.

 

2017. február 23.

stapi•  2017. február 22. 18:33

Bolha Béla

Bolha Béla

 

Bolha Béla kalandjait

most megénekelve,

bolha búba öltözködöm,

gondom elterelve.

 

Nem akárki Bolha Béla,

nem kezdhetem bárhogy,

macskajajjal éneklem én,

B-ében, és akárhogy.

 

Bolhabánat vitte tova

szárazföldi útján,

szomját oltva vedrezgetett

Bolha Bálint kútján.

 

Bolha Bálint nem tesója,

nem is földi néki,

iszonyatos méreg tüze

lobban fel, a régi.

 

Emlékeit felidézve

arca sötét, szürke...

Mért ily morcos, ilyen kormos

épp ma ez az ürge?!

 

Bolha Béla a tudója,

ő tett neki rosszat:

évek hosszú garmadában

neje után koslat!

 

Vagy ha nem, hát az is kisnyúl,

alkalom van erre,

bosszút forral forralt borral,

és nem viszi perre.

 

Nem perel hát Bolha Bálint,

megitatja vízzel!

Nem vederből, - kútja mélyén

lesz a Béla vízjel!

 

Bugyog egyre Bolha Béla,

s ha nem vagyok észnél,

kis énekem legvégére

csak gyászosan néznél.

 

De időben teszek róla,

ne legyen itt gyászhír:

félbe vágom macskajajom,

mert ez bizony álhír.

 

Bolha Béla, s Bolha Bálint

ökörköri klubtag:

érettségi vizsgájukon

mindketten megbuktak.

 

2017. február 22.