stapi blogja

Tanácstalanság

(Emlékezés)

 

Az ősz halovány mosollyal esett be szobám ablakán.

A szomszéd ház teteje vörhenyes fénnyel intett felém.

Magányos gömbakác bólintott át a túlról, üzenvén:

Megállíthatatlan rohant el a nyár, idővonatán.

 

Egy pajkos macska tűnik fel az úttest másik oldalán.

Játszana, de - tán eszébe jutott egy nyári szép emlék -

Megtorpan, és hunyorogva kémlel a kéklő ég boltján;

Aztán visszafordul és méltóságteljesen tovább lép.

 

Avarszőnyegen zizegnek tovább léptei, békésen.

Őszi hangulata van; étvágya sincs most egérhúsra.

Fehér szőrén vörös fénnyel, mint egy szürreális képen;

Olyan álomittas-forma, éppen illik őszi búra.

 

Elhaladott, nem látom már az ablakom üvegén át.

Kéklő égen ezüst-felhők úsznak tova lágy hullámban.

Útra keltek - vagy tán mégsem, csak tesznek egy nagyobb sétát...

Ősz lett, bizony ősz van! A lélek megsántul Magyarhonban!

 

 

Kis István Mihály

2010 03 13

Himnusz - másként
Kölcsei Ferenc Himnusza
nyomán, ahogy én látom ma.

 

Isten áldd meg a magyart
Hittel és reménnyel!
Óvd, kit szíve messze hajt,
Ruházd fel erénnyel!
Égi lángod járja át
Hevítve szellemünk,
Áldó kezed hatalmát
Terjeszd ki felettünk.

 

Bűneink nem állhatá
Tiszta természeted,
Ellenségünk felhozá
Ellenünk két kezed.
Ah, de minő ellenség?
Testvér testvért meglop!
Gyilkos szívek seregét
Otthonunkba osztod!

 

Irigy kutya módjára
Egymást marjuk, faljuk!
Haló tetem sorsára
Önnön fejünk adjuk!
Kapzsiságunk garmada
Magvetése lészen:
Sok eltűnt nép sorsába’
Osztozunk keményen!

 

Mért ily balga ez a nép?
Mért nem, hogy keresné,
Isten áldott kegyelmét
Országába venné?
Mért nem inkább testvérét
Holtáig szeretné,
Az irigység szellemét
A mélységbe vetné?

 

Mért, hogy belső ellenét
Árulón segíti?
Megalkuvás serlegét
Szépen egyenlíti!?
Meddig tűri ösztökét
Balga hajtóinak,
Tölti zsúfolt börtönét
Szemétnek és gaznak?

 

Ha majd eszmél nemzetünk,
S felkel bűn-álmából;
Elfordítjuk értelmünk
Hamis vallásoktól;
Felkel akkor ragyogón
A szabadság napja,
Mert Isten lesz oltalom,
Az Ő erős karja!

 

Isten áldd meg a magyart
Szerető, jó szívvel!
Terjessz reá védő kart
Áldásod kegyével!
Ha majd megtér ez a nép,
S forrón imád Téged,
Fogadd hű szeretetét,
S légyen eggyé Véled!

 

Kis István Mihály

2010. március 08.