stapi blogja

Őszi örömök

 

Elmúlt a nyár, elköltözött,

gólya, fecske integet,

A meggyérült lombok között

Néhány veréb csipeget.

 

Kandikálnak száraz ágak,

felhők közé kéredznek,

Néne kicsi kályhájának

tűzrevalót képeznek.

 

Milyen múló is az élet,

ma még vagyunk, és holnap?

Boncolgatom ezt a képet,

versem alá témának.

 

Oly sok költő - a leg jobbak -

tűzte már a tollára,

Azért mégis - az újabbak -

tűznék a vár fokára.

 

Tán a vár fokára mégsem

kapaszkodok hiába,

Az ősz megfog újra engem,

s írnék róla falára.

 

Vörös-bársony szőnyegével

telehinti az utat,

Bús, gomolygó fellegével

már a tél felé mutat.

 

 

Traktor vonta ekék után

sötét barázdák nyúlnak,

Dolgos munkáskezek nyomán

a szántók elsimúlnak.

 

Réti széna illata már

beköltözött a színbe;

Varjúcsapat sírja, hogy kár,

a szántó közepibe.

 

A reggelek oly hidegek,

talán a hó ér ide,

Szorgos népek készítenek

tűzrevalót télire.

 

Bármily rémség közeledik

ősz után, tavasz előtt,

Az én szívem örvendezik:

unokát vár vagy kettőt!

 

Iskolába a sok gyermek

mikulásra készül már,

Kikötése mindegyiknek:

karácsonyra havat vár!

 

Sok szép dolog van az őszben,

de ceruzám rövidül,

Annyit írok elmenőben:

tücsök már nem hegedül!

 

Kis István Mihály

2010 03 12