stapi blogja

Gondolatok
stapi•  2018. március 7. 08:40

Nőnap

Nőnap

Nő a nap, minden reggel hosszabb,
tán az idő sem lesz már rosszabb.
"Fényesül a görcse", röhög rám,
de jövőre zabálja kályhám.

Nő a nap, szaporodik száma,
a világ is ünnepel máma.
Tegnap még kiabált, s elzavart,
ma együtt röhögjük e zavart.

Nő a Nap. Hosszabbodik íve,
gyorsan kalapál nejem szíve...
Tudja, mire megy ki a játék,
nem titkolt ma már az ajándék.

Nő a nap, s ideért a nőnap.
Új honlapon az új Kezdőlap.
Lehet itt zavar, lehet bazár,
az égen ragyog egy új kvazár!

Nő a nap, se szeri, se száma,
kezdődik a tavaszi dráma!
Naptárba került a "végtelen",
áll... s fekszik az elnyűtt értelem.

Nő a nap... Ezt kapd ki, olvasó!
Hogy kerül e versbe konyhasó?
Ízleld hát, és járd körbe farát,
hátha így megfejti önmagát.

2018. március 7.

stapi•  2018. március 4. 16:00

Kendőbe kötve

Kendőbe kötve

A templomból hazafelé
hosszú sorok kígyóztak.
Szaladtam a mama elé,
kinek szemei óvtak.

Kezében könyv, fején kendő,
a lábain kalucsni...
Jó nagy sárban volt menendő,
s hazáig kell taposni!

Vissza-visszatér ez bennem,
tőle kaptam emlékül.
Törékeny és kis termetét
itt láthatom vendégül.

Ők még tudták, mi az illem,
pedig nem voltak csaták -
Csak egy Könyv volt a kezükben,
s szavát szívbe fogadták.

Messziről is látható volt,
ki foglalt, és ki szabad...
Tudhatta az, aki bókolt,
a szép hajnal hol hasad!

Messze már ez ősi élet,
nincs az írás betöltve...
A feje már - bárhogy kéred -
asszonynak sincs bekötve.

De a szív, ha régi maradt,
a hűségét megőrzi!
Táplálja az ősi tavat,
s a szerelmét tetőzi.

2018. március 3.

stapi•  2017. október 28. 06:26

Virgonc

Virgonc

Virgonc még az ősz a régi kertben,

huncutkodva fut a rőt avar.

Holnapra a pirkadati csendben

tejfölszínű, bús ködöt kavar.

 

Nem néz vissza, fut előre bőszen,

bánatképű fellegre tekint.

Elvonulva azt hihetném, győztem...

De hozza a vén telet megint.

 

2017. október 28.

stapi•  2017. október 18. 15:09

Ring a tó

Ring a tó

(J. A.: Ringató)

 

Ahol nádat ingat,

ahol csacsogást csal,

szökkenő derűvel,

madárharsogással...

 

Talán majd szerelme

ébred riadással,

de aztán elalszik

tavi ringatással.

 

2017. október 12.

stapi•  2017. október 17. 18:38

Naplopó

Csíbor Papa:

Naplopó

(Bíbor Kata: Apropó)

 

Akár apát, úgy neveltek,

– anyám szája a kereplő –

a szomszédok nem szíveltek,

borult szemükből a felhő.

 

Kifestőmben nincsen piros,

se kalács, se fahéjillat...

Kiskarácsony ugyan mit hoz?

Általában nem is izgat.

 

Nem akarok megfelelni:

ők a kabát – nincsen gombja –

titkon szoktam csak becsenni

idejük’ a fiókomba.

 

2017. október 7.

 

Az eredeti:

https://poet.hu/vers/217701