stapi blogja
GondolatokNőnap
Nőnap
Nő a nap, minden reggel hosszabb,
tán az idő sem lesz már rosszabb.
"Fényesül a görcse", röhög rám,
de jövőre zabálja kályhám.
Nő a nap, szaporodik száma,
a világ is ünnepel máma.
Tegnap még kiabált, s elzavart,
ma együtt röhögjük e zavart.
Nő a Nap. Hosszabbodik íve,
gyorsan kalapál nejem szíve...
Tudja, mire megy ki a játék,
nem titkolt ma már az ajándék.
Nő a nap, s ideért a nőnap.
Új honlapon az új Kezdőlap.
Lehet itt zavar, lehet bazár,
az égen ragyog egy új kvazár!
Nő a nap, se szeri, se száma,
kezdődik a tavaszi dráma!
Naptárba került a "végtelen",
áll... s fekszik az elnyűtt értelem.
Nő a nap... Ezt kapd ki, olvasó!
Hogy kerül e versbe konyhasó?
Ízleld hát, és járd körbe farát,
hátha így megfejti önmagát.
2018. március 7.
Kendőbe kötve
Kendőbe kötve
A templomból hazafelé
hosszú sorok kígyóztak.
Szaladtam a mama elé,
kinek szemei óvtak.
Kezében könyv, fején kendő,
a lábain kalucsni...
Jó nagy sárban volt menendő,
s hazáig kell taposni!
Vissza-visszatér ez bennem,
tőle kaptam emlékül.
Törékeny és kis termetét
itt láthatom vendégül.
Ők még tudták, mi az illem,
pedig nem voltak csaták -
Csak egy Könyv volt a kezükben,
s szavát szívbe fogadták.
Messziről is látható volt,
ki foglalt, és ki szabad...
Tudhatta az, aki bókolt,
a szép hajnal hol hasad!
Messze már ez ősi élet,
nincs az írás betöltve...
A feje már - bárhogy kéred -
asszonynak sincs bekötve.
De a szív, ha régi maradt,
a hűségét megőrzi!
Táplálja az ősi tavat,
s a szerelmét tetőzi.
2018. március 3.
Virgonc
Virgonc
Virgonc még az ősz a régi kertben,
huncutkodva fut a rőt avar.
Holnapra a pirkadati csendben
tejfölszínű, bús ködöt kavar.
Nem néz vissza, fut előre bőszen,
bánatképű fellegre tekint.
Elvonulva azt hihetném, győztem...
De hozza a vén telet megint.
2017. október 28.
Ring a tó
Ring a tó
(J. A.: Ringató)
Ahol nádat ingat,
ahol csacsogást csal,
szökkenő derűvel,
madárharsogással...
Talán majd szerelme
ébred riadással,
de aztán elalszik
tavi ringatással.
2017. október 12.
Naplopó
Csíbor Papa:
Naplopó
(Bíbor Kata: Apropó)
Akár apát, úgy neveltek,
– anyám szája a kereplő –
a szomszédok nem szíveltek,
borult szemükből a felhő.
Kifestőmben nincsen piros,
se kalács, se fahéjillat...
Kiskarácsony ugyan mit hoz?
Általában nem is izgat.
Nem akarok megfelelni:
ők a kabát – nincsen gombja –
titkon szoktam csak becsenni
idejük’ a fiókomba.
2017. október 7.
Az eredeti:
https://poet.hu/vers/217701