stapi blogja

Kemencés tanya

Kétsopronyi pusztaságon
kenyérillat terjeng;
legelsőnek megkóstolni,
sokadalom verseng.

Odavonzza messze földről
a kíváncsi népet,
aki ennek neszét vette,
vagy csak erre téved...

Összefogás eredménye,
hogy e tanya áll ma,
megvalósult néhány ember
dédelgetett álma:

hogy a falu, összefogva,
alkothatna bátran...
Elfeledett mesterségek
élednek e házban!

Eperfának védelmében,
árnyékában áll még,
s nehogy eme fránya korban
enyészetté váljék,

ügyes kezek munkájával
formát kapott ismét:
kívül-belül megéledve,
tartja a gerincét!

A szobában új a búbos,
benne pite sülhet,
padkájára fájós hátú
öregember ülhet.

A konyha is dicsekszik már,
csinos lett a sparhelt,
s e vén tanya belső vége
még egy szobára lelt.

Meg a romos istálló is
újjászülve áll ott,
pedig fala, s a teteje
roskadozva ázott...

Vágott gyümölcs aszalódik
a tanyával szemben,
mellette új építésű
ikerkatlan, csendben

duruzsolva rotyogtatja
a kilupkált szilvát...
Vigyázz, mert ha reád fröccsen,
szemed is szór szikrát!

Tennivaló akad bőven,
kert is van, ott hátul,
"megőrzendő" gyereksereg
tátott szájjal bámul...

De nem soká, mert már ők is
tudnak egyet és mást,
belefolyva a munkába,
kisegítik egymást.

Gyerek-, férfi-, s női munka
köt a műre masnit,
kalákában, összefogva -
támaszuk a nagy hit.

A férfiak épp most hoznak
jó termést a kertből,
nehogy végül kimaradjon
valahogy e versből...

Asszonynépség tüsténkedik
asztalon és földön...
s hogy a munka még jobb legyen,
átlépnek a csöndön.

A nótájuk olyan tüzes,
mint a fűtött katlan,
a lekvárral versenyezve
forr a régi dallam.

Száll az ének, idő repül,
csak a versem áll itt,
olvasva is mozdulatlan,
bárki bármit állít.

Így hát jobb, ha befejezem,
mielőtt a képem
egy lángossal betakarva
vörösödne - éhen.

2017. szeptember 5.

http://kemencestanya.blogspot.hu/

(Itt még a régi, gyorsan az alkalomra írt változat olvasható - ha csak közben ki nem cserélték, hiszen elküldtem a javítottat nekik.)