Hangikámnak

Hangikámnak

 

Hangi, Neked írok verset,

hisz nem kaptam virágot;

elvégzem hát eme tesztet,

ha nem tetszik, kivágod!

 

Virág helyett verset írni –

nem az első kísérlet;

amíg nem kell füvet nyírni,

van rá idő, s feléled

 

a régi kedv, meg a nóta

szeretete, s összeköt...

hisz' ismersz már, amióta

verseimben nem fed köd.

 

Bár a ködbe borult versek

divatosak manapság,

de mi tudjuk, hogy mily' nyersek –

Kerüli a magyarság!

 

Pedig régen ez a nemzet

a DAL-ára indult el...

Petőfi még ma is csenget,

balladát írt vérével!

 

Ezért vagyok érthető, bár

nem szereti a Kánon,

egyszerű e ritmus-rím vár –

Valóság és nem álom!

 

Fogadd tőlem, drága Hangám,

szeretetem jeléül,

és e női ünnep napján

majd a többi felépül...

 

Mire itt a tavasz vége,

s rekkent minket a vén nyár,

összeköt már a szent béke,

s szükségtelen a végvár.

 

Elsétálunk a szigetre,

táskáinkban papír, toll...

Fütyülünk az etikettre,

s lesz belőlünk antik troll!

 

2019. március 5.