Futógála

Futógála

 

 

              Rég nem értesültünk már, mi lett az öreggel a sufniban. Az a helyzet, hogy minden csoda három napig tart, aztán elfelejtik az emberek. Pláne, ha nem is tudtak ez egészről semmit.

 

Nos, hát őróla sem igen tud senki semmit, hiszen úgy „él, mint Marci Hevesen...“ Persze nem olyan nagylábon, inkább szegényesen, de boldogan, mert az Úr mindez ideig kirendelte neki a mindennapi eledelt, ruhát, és a rezsire való anyagiakat. Azzal nem dicsekedhetett ugyan soha, hogy jól megy a sora, de ha nagyon jól odafigyelt, akkor be tudta osztani magának a gyenge, de némelyeknél még mindig „csodásabb“ nyugdíját.

 

              Egy hétköznap délután közölte vele az unokája, hogy az iskolában futógála lesz a hét végén, hát izgalomban volt. Ő már „kinőtt“ a valamirevaló nagypapák sorából, pedig némelyiknél 5-10 évvel is fiatalabb volt. Így aztán neki nem jutott feladat... Vagy mégis?

 

Mint mindig, most is elértette a dolgokat. Szerette volna az unokáját megnézni futás közben, hát kiment a közeli ellenőrzőponthoz. Na, ott aztán a szomszédasszony, meg más fehérnép, azonnal „szemetvetettek“ rá, és felelősségre vonták, hogy nem hozott teát... A kísérő férfinép – mint például az "önként" kirendelt polgárőr – pedig csak bazsalygott, ahelyett, hogy felmentést kért volna neki... :)

 

Fülét-farkát behúzva hazaballagott, és olyan mézédes teát kotyvasztott boszorkánykonyhájában, hogy akik megkóstolták, egész életükre megutálták az efféle italt.

 

Aztán csak várt, várt, de az unokájának se híre, se hamva... Némelyek már harmadszorra futottak el a sarkon, de az unokája nem jelent meg. Feladta? Nem is indult a versenyen?... Nem tudta mire vélni, hát megkérdezte. A válasz nem csak lesújtó, de szégyenletes is volt számára:

 

              – Papa!!! Hát ők nem erre jönnek, ez nekik túl hosszú volna! Ez itt a félmaraton!

 

Így veszett oda szegény öreg önbecsülése, a teára fordított ideje, és persze az íly módon eltékozolt napja. Még szerencse, hogy az amúgy kidobásra ítélt gyümölcsmaradványokat megkapta...

 

És hogy még nagyobb legyen a káosz, és annak a bizonyos önbecsülésnek a sérülése, a vidéken élő, fiatalabbik lánya közben felhívta, hogy tudja-e, milyen nap van ma?... Bizony, a kedves lánya születésnapja volt.

 

              Megsemmisülten vitte haza, és tárolta el egy-két napra a gyümölcsmaradványokat. Jóideig ki sem dugta az orrát az otthonából.

 

 

2019. április 6.