Évszakok

Őszi örömök

 

Elmúlt a nyár, elköltözött, gólya, fecske integet,

A meggyérült lombok között néhány veréb csipeget.

Kandikálnak száraz ágak, felhők közé kéredznek,

Néne kicsi kályhájának tűzrevalót képeznek.

 

Milyen múló is az élet, ma még vagyunk, és holnap?

Boncolgatom ezt a képet, versem alá témának.

Oly sok költő - a leg jobbak - tűzte már a tollára,

Azért mégis - az újabbak - tűznék a vár fokára.

 

Tán a vár fokára mégsem kapaszkodok hiába,

Az ősz megfog újra engem, s írnék róla falára.

Vörös-bársony szőnyegével telehinti az utat,

Bús, gomolygó fellegével már a tél felé mutat.

 

Traktor vonta ekék után sötét barázdák nyúlnak,

Dolgos munkáskezek nyomán a szántók elsimúlnak.

 Réti széna illata már beköltözött a színbe;

Varjúcsapat sírja, hogy kár, a szántó közepibe.

 

A reggelek oly hidegek, talán a hó ér ide;

Szorgos népek készítenek tűzrevalót télire.

Bármily rémség közeledik ősz után, tavasz előtt,

Az én szívem örvendezik: unokát vár vagy kettőt!

 

Iskolába a sok gyermek mikulásra készül már,

Kikötése mindegyiknek: karácsonyra havat vár!

Sok szép dolog van az őszben, de ceruzám rövidül,

Annyit írok elmenőben: tücsök már nem hegedül!

 

 

Formai változtatás után

Kis István Mihály

2010 03 12