Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Édesanyám
stapi• 2017. április 28. 10:44
Édesanyám
Abigél lágy hangja, mint szelíd szellő fuvallata, lengedezett a szobában. Édesanyja hallgatta mosolyogva, miközben a vasaló fel-le járt, s a friss mosás illatát árasztó ruhák gyűrődései jajszó nélkül tünedeztek el a forró vas alatt.
– ... és akkor a sárkány tűz helyett füstöt okádott, és a nyuszi már a karácsonyra készült, mert a húsvét unalmas... De a király bizony a nagyobb fiának adta a koronát, pedig a kicsi volt a győztes, és... és mikor Nils leesett a Márton hátáról, épp hogy csak el tudta kapni a kötelet, ami igazából egy madzag volt, amivel azelőtt vezetni szokta... De a manó biztosan el tudná varázsolni azt a gonosz sárkányt, ami aztán jó lett, amikor...
Nem tudni, mi történt az anyával, aki mindig szerette hallgatni kislánya csacsogását, s most mégis idegesen felcsattant:
– Kislányom, ez így badarság! Mért ugrálsz össze-vissza a mesék közt? Ha belekezdesz valamibe, tessék befejezni, aztán jöhet a következő! – mondta ellentmondást nem tűrő felhanggal, miközben igazított egyet a ruhán.
Abigél elhallgatott. Néhány másodpercig csak a vasaló alig hallható suhogása hallatszott, de ez úgy hangzott számára, mintha orkán süvöltene a fák ágai között valami „rengeteg nagy erdőben“. Aztán újra kezdte a mesét, de szavai egyre inkább halkultak. Érződött, hogy keresi a szavakat, melyek mind szárazabbak lettek – végül elhallgatott. Ében szemei megteltek a gyermektenger csillogó, sós vizével, s hirtelen kirohant a szobából.
Majdnem egy óra telt el, mire előkerült az udvar egyik rejtett zugából, kissé vöröslő szemekkel, de arcán felhőtlen mosollyal. Édesanyja már végzett a vasalással és a másik adag száradó ruhát vizsgálta éppen. Szinte repült, úgy futott oda hozzá. Átölelte piciny kezeivel, arcocskáját édesanyja ölébe fúrta, és alig hallhatóan súgta:
– Anyuci, nagyon szeretlek...
Többé nem mesélt sem anyukájának, sem a többi gyereknek, de húsz éves korában megjelent nagy sikerű regénye, az
Édesanyám
2017. április 28.
stapi2017. szeptember 2. 19:21
@jegvirag: Nagyon örülök, hogy sikerült elgondolkodtatnom Téged! Köszönöm, hogy elolvastad!
jegvirag2017. szeptember 2. 07:58
Elgondolkodtató történet, s nagyon szerencsés Abigél. A sors adott neki lehetőséget, s volt hozzá elég bátorsága is, hogy egyszer még újra meséljen, ez nem mindenkinek adatik meg!
Csak gratulálni tudok írásodhoz, nagyon tetszik.
stapi2017. április 30. 16:39
@Sida: @Kicsikinga: Kedves Klári, kedves Kinga! Nagyon örülök Nektek, köszönöm szépen, hogy eljöttetek és véleményt írtatok! Örülök, ha tanulságosnak, elgondolkodtatónak tartjátok. :)
Szeretettel: István
Kicsikinga2017. április 30. 15:42
Meghatározó pillanat, aminek akkor még nem lehetett tudni a kimenetelét.
Beleírta, minden ki nem mondott meséjét egy könyvbe...
Gyönyörű, és nagyon tanulságos!
Sida2017. április 30. 15:09
Valahogy így vagyunk mindannyian. Gyerekkorban valaki, agy valami akaratlanul is megtörheti azt, ami a tehetség jele lehetne. Aztán ha hozzásegít a Sors, visszatalálunk a megkezdett útra, ami akkor is jó, ha saját kedvtelésből, akkor is, ha foglalkozásszerűen, de mindenképpen örömmel csinálunk, mindegy, hogy írás, festés, faragás vagy zeneszerzés.
Tetszett, amit írtál és elgondolkodtatott.
Si
stapi2017. április 29. 14:17
@Perzsi.: Én köszönöm, kedves Erzsi, hogy olvastad! :)
Perzsi.2017. április 29. 13:57
Élmény volt olvasni István. Köszönöm.
Mikijozsa2017. április 29. 10:59
@stapi: á, ki olvas,. ki nem, attól független hogy elolvasta trucból se szól, mert szeret másokat bosszantani, ezért negligáld ezeket, mint én is, azonkívül meg ott van az idő, az majd megold mindent, Szia
stapi2017. április 29. 10:24
@Mikijozsa: Örülök, hogy érted! :) Bárcsak én is értettem volna, hogy érted, mert akkor nem magyarázom a magyarázhatatlant, hiszen milyen mű az, amit magyarázni kell, nem igaz? :))) Na, de legalább telik az idő, no meg a hozzászólások száma. Így legalább azt hiszem, hogy falják az írásaimat... Pedig, bizony már azon gondolkodom, hogy nem rakok már fel semmit. Látod, rajtad kívül alig-alig akad valaki, akit érdekelne. Ez azért fokmérő lehet számomra.
Na, mindegy, a ma 14:10-kor felkerülő - az Őrületben már megjelent - "Valami őrült őrület" című versemet még megvárom, aztán majd mekkklátom, mi legyen. :)))
Mikijozsa2017. április 29. 05:53
@stapi: köszönöm szavaid, értem én, minden szavad, de jó, hogy faggattalak, legalább tisztábban látok, s az hogy festek-e még, hát elmondanám, a képzőművészet is olyanszerű, mint a sport, egy futballista pl. 40 éves kor után ugye már nem játszhat csapatban mert csökken a teljesítménye. Nos ez itt is érvényes, miközben a tapasztalat egyre több lesz a teljesítmény látványosan csökken, hát így állok, de azért még kenem a festéket a deklire :)
stapi2017. április 28. 21:06
@Mikijozsa: Kedves Barátom, most aztán megfogtál... Fogalmam sincs, miről beszélgetünk. :))) Legjobb, ha tiszta vizet öntünk a pohárba. :)
Kérdezted: ki volt az? Nyilván a kislányra, azaz Abigélre gondoltál, miközben Babay József: Édesanyám c. kötetét mutattad be. Erre írtam én, hogy Abigél bizony nem ő... Őt a mai napon találtam ki, és ez az írásom ellenpontja (kontrapunkt) a Zeneszerző c. írásomnak, ami száraz, nem irányítja az olvasót, pusztán tényeket közöl valakiről, aki megbántva érzi magát egy negatív kritika miatt. Nem ad megoldást, illetve közli, hogy a kritika miatt nem tud tovább írni.
Ebben az egypercesben a főszereplő (Abigél) szintén átesik egy megbántottságon, ami miatt ugyan nem mesél többet, amíg fel nem nő, de akkor aztán olyan teljesítményt mutat a "mesélés" terén, amit (talán) senki nem gondolt róla. Itt tehát már irányítom az olvasót, hatok az érzelmeire (bár megbántották, gyorsan túlteszi magát rajta, és kérés nélkül megbocsát), és kifejezésre juttatom, hogy egészséges szeretetében épp arról írt regényt, aki megbántotta.
Végül is, akár festmény is lehet... Te minden bizonnyal megfesthetnéd. (Vagy rosszul tudom, hogy festesz?)
Nem tudom, választ adtam-e a kérdésedre?...
Mikijozsa2017. április 28. 20:38
@stapi: ja, biztos valami festmény lehet
stapi2017. április 28. 12:08
@Mikijozsa: :) Ez a kislány nem Babay József... :)))
Abigél ma született, és ma nőtt fel 20 évesre. És most már mindig annyi is marad, nem öregszik semmit. Legalábbis még most úgy gondolom... :)
Köszönöm, hogy ezt is elolvastad. Ez az ellenpontja a másiknak... :)
Mikijozsa2017. április 28. 10:52
http://p1.teszvesz.hu/photos/0f/e9/9e19_
Mikijozsa2017. április 28. 10:51
ki volt az ?