Délibáb

Délibáb

2. változat

 

Fel-felrémlik életem ködéből

régi emlék, tarka délibáb,

előtűnik az éji sötétből

régi arc, mely vágyakozva vár.

 

Háza előtt, gömbakácok árnyán

homlokára esti fény borúl,

meggyes ajka bűvkörének láttán

alvó szívem szerelemre gyúl.

 

Otthonába térve, kisszobában,

szép szemébe nézve révedek;

albumába’ látom kiskorában,

mellé ülve egyre éledek.

 

Míg e képpel álmodozva mélán

bús magányba űz a régi vád,

lassan eszmél kába agyam némán:

nem való e tarka délibáb.

 

Kis István Mihály

2010. április 10