Bolha Béla

Bolha Béla

 

Bolha Béla kalandjait

most megénekelve,

bolha búba öltözködöm,

gondom elterelve.

 

Nem akárki Bolha Béla,

nem kezdhetem bárhogy,

macskajajjal éneklem én,

B-ében, és akárhogy.

 

Bolhabánat vitte tova

szárazföldi útján,

szomját oltva vedrezgetett

Bolha Bálint kútján.

 

Bolha Bálint nem tesója,

nem is földi néki,

iszonyatos méreg tüze

lobban fel, a régi.

 

Emlékeit felidézve

arca sötét, szürke...

Mért ily morcos, ilyen kormos

épp ma ez az ürge?!

 

Bolha Béla a tudója,

ő tett neki rosszat:

évek hosszú garmadában

neje után koslat!

 

Vagy ha nem, hát az is kisnyúl,

alkalom van erre,

bosszút forral forralt borral,

és nem viszi perre.

 

Nem perel hát Bolha Bálint,

megitatja vízzel!

Nem vederből, - kútja mélyén

lesz a Béla vízjel!

 

Bugyog egyre Bolha Béla,

s ha nem vagyok észnél,

kis énekem legvégére

csak gyászosan néznél.

 

De időben teszek róla,

ne legyen itt gyászhír:

félbe vágom macskajajom,

mert ez bizony álhír.

 

Bolha Béla, s Bolha Bálint

ökörköri klubtag:

érettségi vizsgájukon

mindketten megbuktak.

 

2017. február 22.