Az idegen

(Detox átváltozása – Amikor még ezt is lehetett)

 

 

– Hrrrr – morogta Detox – Hrrrr! Hrrrr! – hangzott újra és újra, s a lábtörlő porolva, csattogva lengett ide, oda.

– Elég már, te kelekótya! Gyere, megyünk kirándulni! – hívta kacagva a gazdi.

 

Detox elejtette szájából az agyongyötört, másra már nem használható eszközt, és úgy nekiiramodott, hogy négy – most még aránytalanul hatalmas – tappancsa alig érintette az anyaföldet. Lelógó fülei fel-le hintáztak a menetszélben. Kocsiban még csak egyszer utazott, amikor – pár héttel ezelőtt – a gazdája megvásárolta és hazahozta. Most nem értette a dolgot… – Visszavisz? Pedig már úgy megszoktam itt! – gondolta, és nyüszíteni kezdett. A gazdi simogatására aztán megnyugodva bámulta az elsuhanó házakat, fákat.

 

Egy furcsa épület előtt álltak meg. Több lépcső vezetett fel az ajtóhoz, melyen valami táblaféle fehérlett, rajta fekete ákom-bákom. Odabenn valami ember formájú fehér alak rendezgetett egy edényben gyönyörű, fényes holmikat. Rossz érzése támadt tőle, hát újra fájdalmas nyüszítésbe kezdett.

 

– Ne félj, te szépség! – veregette meg lágyan a nyakát a fehérköpenyes, és észre sem vette, hogy eközben valami megszúrta. Boldogan nyalta meg a kezet, s kezdte magát kissé bizonytalannak érezni. A gazdira nézett, de annak a helyén már csak valami távoli maszatot látott. Csendesen elnyúlt a karjában.

 

Amikor ébredezni kezdett, az iménti látomás eltűnt. – Úgy látszik, álmodtam – gondolta, és újra lehunyta fekete szemeit. Megint kinyitotta, s egyre tisztábban látta, hogy a saját helyén van. – Tényleg álom volt – gondolta újra. – Nem is voltam sehol… Csak a füleim ne fájnának úgy! – és megrázta a fejét. Mivel ez senkit sem hatott meg, hiszen egymaga volt, imbolyogva felkelt. Szomjas volt, hát a vizes tálhoz csámpázott. Ahogy a vízre nézett, vad ugatásba kezdett. Egy idegen, hegyes fülű kiskutya nézett vissza rá, aki ugyanolyan haragos volt, mint ő maga. Ráadásul minden mozdulatát utánozta. Azokon a furcsa, hegyes fülein pedig valami fehérség lobogott…

 

2015. december 2.