Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Alföldi Géza
stapi• 2011. március 20. 19:40
Alföldi Géza
„Uram, ha ma élnél, a sorsod ma is
csak a keresztig vezetne“
(A. G.)
Szívében élő remény, s oly szent akarat!
Nemzetének sorsa bölcs szívébe zártan
élt, növekedett; és egységes nép maradt
lelkében, mely dicső vérét ontja bátran.
Gennyes kelésként Őt mégis kivágtátok!
Művei, élete, – mit eltagadtatok –
kiált az égre és levegőért tátog...
– de ma sem látnak a bolondok és vakok.
Ma is eladjátok rabszolgának fajotok,
s nem tudjátok, hogy visszaüt majd e nagy átok.
Fejetekre omlik, s üvölt majdan jajotok,
mikor a terhelt ég recsegve szakad rátok.
Mert nektek ma sem kell más, csak a hatalom.
Őrült iramban tépitek e hazát szét,
s ölitek, ki kardot ránt újra a falakon,
vagy imára kulcsolja fennen a kezét.
Mert nektek semmi sem szent, s oly sok akarat
gerince törik, s űzötten törtet távol,
országhatáron túl, mint rákos daganat,
hogy puszta éltét mentse; s odakint gyászol,
kizárva hazából, melynek védte létét,
de kilökte magából az a testnek vélt
utálat, mely sejtjeinek szopja vérét,
tisztulás gyanánt bemocskolva a szent célt.
De semmi sem tart örökké! Fordul majd a
kocka, s mint a kerék, egyszer fent, aztán lent.
Mert hiszem, hogy ez a nép nem olyan fajta,
hogy eltűrné örökké nyakán az ellent.
Uram! Nagy ÚR, Ki a Mennyből mindent áttekint,
nézz le! Lásd meg apró porszemeid itt alant!
Kérlek, ne büntess velük érdemeink szerint,
válaszd el eme néptől a sok igaztalant!
S ha Néked úgy tetszik, űzd el a zsarnokot,
s a szívekbe is adj reményt, élő hitet!
Ne bitoroljon senki törvényt és jogot,
hisz a sok bűnért majd nagy kezed megfizet.
2011. február 5.
stapi2011. október 12. 18:13
Kedves Mónika, köszönöm szépen megtisztelő látogatásod, örülök a véleményednek!
Szeretettel: István
Harsanyi2011. október 12. 16:44
Kedves István!
Köszönöm szépen, hogy felhívtad a figyelmemet a blogodra. De nem is csak öröm, hanem megtiszteltetés is. Sokféle indulat keserűség tolong az én gondolataimban is a népünk, Nemzetünk sanyarú sorsáról, viszont nem érzek magamban még akkora tudást, hogy papírra merném vetni. Nagyon jó látni, hogy másnak sikerül. A költeményed minden sora igazat szól, a magyar szívvel együtt dobban és minden szava üt. Az pedig szégyen, hogy eme remekmű a tartalma miatt nem kerülhet ki. Aki ilyet szól az ne vegye szájára Petőfi, Vörösmarty és sorolhatnám még a több nagy magyar költő nevét akik szintén a szószólói voltak Nemzetünknek. Mélységesen felháborít és elkeserít. Csak reménykedni tudok abban, hogy változni fog a helyzetünk. Lehet igazat szólni. De addig is szívesen térek vissza erre a blogra. Még egyszer köszönöm.
Üdvözlettel: Mónika
Ross2011. március 21. 16:11
Elnézést, hogy visszanézek még egyszer, de nem szeretném, ha hamis benyomás rögződne. Mivel a címszereplőről még nem hallottam, természetesen utána néztem bizonyos életrajzi adatainak, az tehát, hogy tanulmányozója lennék, nem igazán állja meg a helyét. A verseihez pedig végképp nem jutottam el - mindezt tehát a pontosítás kedvéért. Ez persze a TE VERSED értékéből semmit nem von le.
stapi2011. március 21. 14:07
Kedves István!
Nagyon köszönöm, hogy ilyen hamar ideértél, és - velem ellentétben - egy igazi mini elemzést készítettél. Jó szokás ez nálad, mindig örülök neki. Bár én is tudnék így elemezni.
A vers a főszerkesztővel való előzetes egyeztetés után került ide, a főoldalra nem kerül fel. (Talán néhány év múlva... :)
Kedves Ross!
Köszönöm szépen, hogy górcső alá vetted a versem, és még inkább örülök, hogy a KÖLTŐ személyének és verseinek is tanulmányozója vagy. Talán majd egyszer többet lehet olvasni tőle és hallani róla. Még egyszer köszönöm a látogatásod!
Kedves Erika!
Köszönöm szépen, hogy ellátogattál a blogomra is! Köszönöm az elismerést is.
Szeretettel: István
Pera762011. március 21. 09:17
Olvastam. Átjött... Minden szónak helye, célja van...
Ross2011. március 21. 08:53
A versíró produktuma a szöveg. Az olvasó általában akkor jár el helyesen, ha figyelmét minden zavaró körülményt kizárva csakis a szövgre összpontosítja. Ezt az elvet követve egyértelműen azt mondhatom csak, hogy jól felépített, jól végigvitt, minden formai elemében figyelemre méltóan megoldott verset olvashattam, amely megerősítette azt a nem új következtetést, hogy kitanult versíró alkotta a szöveget.
A címszereplő személye nem túlságosan -- de lehet mondani, meglehetősen kevéssé -- ismert. Pedig nem árt utána nézni, kiről van szó. Megtettem és nem kizárt, hogy kénytelen leszek levonni a szükséges konzekvenciákat.
Vallejo2011. március 21. 05:12
Kedves István!
Nagyon mélyről fakadó indulat és elkeseredés ölt testet a művedben és ez teljességgel érthető mindenki számára.
Kellett hogy szót emelj, sajnos időszerűsége nem vitatható, hisz már régóta negatív irányba mutató folyamat áldozata ez a maroknyi nép amely saját kiváltságosainak köszönhetően érzi és viseli az élet nevű roppant terhet.
Versed legnagyobb erénye az igényes megformálás mellett, hogy minden sorod, minden szavad ül. Nincs egy sem melyet kétségbe lehetne vonni.
Igazságversnek neveztem el magamban.
Nagy szeretettel köszönöm meg, hogy felhívtad a blogodra a figyelmet, ugyanis a blogokba ritkábban van időm tallózni, ezáltal sok értékes alkotás kerüli el a figyelmem.
Bízom benne István, hogy a főoldalon is lesz helye.
Őszinte töretlen barátsággal: Vallejo
stapi2011. március 20. 20:09
Kedves Attila és Sándor! Köszönöm a látogatást és az elismerést. Bárcsak ne kellett volna megírnom!...
kormanyossanyi2011. március 20. 19:48
Csatlakozom az előttem szólóhoz...Gratulálok!
versike2011. március 20. 19:47
''Kérlek, ne büntess velük érdemeink szerint,
válaszd el eme néptől a sok igaztalant!''
''Ne bitoroljon senki törvényt és jogot,
hisz a sok bűnért majd nagy kezed megfizet.''
Nagyon jó sorok, nagyon jó vers! Gratula!