A mesemondó kalandjai – Vers a mesében

stapi•  2017. november 3. 14:37

A mesemondó kalandjai – Vers a mesében

 

            Volt egyszer egy mesemondó, aki már a holdat is megjárta egy kis tündér kíséretében. Emlékeztek rá? Tudjátok, aki űrtaposóval jutott el a holdra...

 

            Hááát, hogy is mondjam, az a meséje nem valami jól sikerült, hiszen a végén kiderült, hogy csak álmodta az egészet. Na, ezen aztán olyan sokat mérgelődött, hogy szinte megöregedett tőle. El is határozta, hogy elmegy a helyi óvodába, és kilesi, miket csinálnak ott a gyerekek, megkérdezi őket, hogy milyen mesét szeretnek a legjobban. Amikor aztán eleget tud, megírja a gyermekvilág legjobb, legszebb, leghosszabb meséjét. Jó nagy csattanó lesz a végén!

 

Elkezdett készülődni, de mielőtt elindult volna, eszébe jutott a számítógépe. Gyorsan leült elé, és elkezdett keresgetni az interneten. Addig-addig, hogy talált egy olyan oldalt, aminek a címe ez volt:

 

            Mesemondók iskolája

 

Hej, nagyon megörült neki! Nyomban elfelejtette, hová is indult, elkezdett olvasni, és már estefelé járt az idő, amikor az egyik mese - hogy, hogy nem, én nem tudom, de - kibújt a monitorból és egyenesen a mesemondó feje felé tartott. Olyan gyorsan mozgott, hogy nem volt képes félrehajolni, így aztán a fülén, orrán, de leginkább a szemén keresztül beszivárgott a fejébe. Na, ott aztán olyan dolgok történtek, hogy ha elmondom, ketté fog állni a fületek!

 

            A mese járt tekervényről tekervényre... Ja, hogy mi az a tekervény? Háát, az egy olyan „izé“ az agyban, ami segít a gondolkodásban. Minél több van belőle, annál több dolgot tud megtanulni az ember, ha elég szorgalmas. Na szóval, a beszivárgott mese csak bolyongott és kereste a megfelelő tekervényt, ahol beágyazódhat, hogy később emlékek formájában előjöjjön, és a mesemondó el tudja mondani a gyerekeknek.

 

Hej, mikor megtelt az a bizonyos agytekervénye a mi hősünknek, csakúgy futott az óvodába! De nem ám tanulni, nézelődni, ahogy eredetileg tervezte, hanem me-sél-ni!

 

            Hogy a gyerekek miképpen szimatolták meg, hogy jönni fog, én nem tudom, de mire odaért, már szép csendben üldögéltek, úgy várták, hogy elkezdjen mesélni. (Ti is tudtok olyan szépen üldögélni?)

 

Miután illedelmesen köszöntötték egymást a mesemondó és a gyerekek, el is kezdte a meséjét. De hogy milyen furcsa és rövid mese volt ez, nem is tudom pontosan, mert csak fél füllel hallottam, hiszen engem nem engedtek be, így csak az ablak alatt hallgatóztam. De valahogy így szólt:

 

Vers a mesében

 

Megy a mese vándorútra,

ráakad egy ásott kútra.

A vizéből merít gyorsan,

két vödörrel, szépen, sorban.

A két vödör meg azonnal

önti vizét, szép haszonnal.

Haszonleső versek népe

mesém lesi, ugyan, szép-e?

Öntözgetni vajon kell-e,

vagy megnőtt már, s ingáz fel-le?

Belelátnak a mesémbe,

fejemben a tekervénybe.

Aztán, mire észbe kapok,

mindent rímekbe faragok.

Haszonleső versek népe

így kerül be e mesébe.

Talán rövid, talán kurta,

de így nem kell nagy-nagy jurta!

Ez a kis könyv elég neki,

a lába sincs már ideki.

Elmondom a gyerekeknek,

így a szemek kerekednek!

 

Hát, megmondom őszintén, szégyenkeztem ilyen gyenge és buta mese hallatán, de úgy látszik, a gyerekeknek tetszett, mert olyan zsivaj lett utána, hogy még a mesemondó sem fért el odabenn tőle. Kiszorult az ablak alá, így aztán együtt indulhattunk haza. De olyan büszkén jött mellettem, hogy azt hittem, valami karót nyelt le, azért olyan egyenes a tartása.

 

            Amint haza ért, egy e-mail várta a számítógépében, ami arról szólt, hogy a gyerekek máskor is szívesen hallgatnának tőle mesét, jöjjön el hozzájuk minél hamarabb. Erre – ha lehet – még nagyobb büszkeség töltötte el, csakúgy dagadt a melle! Azonnal neki is látott a következő mese megírásának, hogy ha hívják, mindjárt futhasson az oviba mesélni. Én meg hazamentem, hogy ne zavarjam a nagy munkában, és nyomban megírtam nektek ezt a történetet. Tegyétek zsebre és vigyázzatok rá! Vagy csak hagyjátok, hogy beszivárogjon az agytekervényetekbe... :)

 

2017. november 2.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

stapi2017. november 6. 09:44

@Mikijozsa: Na, végre! Kaptam egy csomaggal, hát elküldtem. A bukósisakot már felhúztam, mert kértem visszajelzést... :)))

stapi2017. november 6. 09:19

@Kicsikinga: Köszönöm szépen, nagyon kedves vagy, Kingácska! :)

@Mikijozsa: ...már a bolt előtt állok egy fél napja... :)))

Kicsikinga2017. november 6. 09:05

Remek mesemondóval találkoztam én is itt, és most!

Mikijozsa2017. november 5. 19:18

@stapi: aha, értelek :)

stapi2017. november 5. 17:33

@Mikijozsa: Lehet, hogy elküldöm a helyi óvodának. Csak előbb elmegyek vásárolni a bátorságboltba... :)))

Mikijozsa2017. november 3. 17:28

@stapi: szerintem tetszene

stapi2017. november 3. 16:29

@Mikijozsa: @lena24: Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a rendhagyó mesketét... :))) Örülök, hogy ha tetszik. De vajon tetszene a gyerekeknek is? Nagy kérdés ez, fel se merem tenni nekik. :)))

Törölt tag2017. november 3. 14:53

Törölt hozzászólás.

Mikijozsa2017. november 3. 14:49

Szép történet kedves Barátom, maradj is mindig a mesemondó mellett ? :)