stapi blogja

stapi•  2019. november 6. 17:29

Otthon

Otthon

 

Csonka volt, most mégis ép.

Szellemnek ad otthont.

Arany János emlékére

nyitották e szép hont.

 

Csonka-torony... Emlékezz!

Vár állott itt régen.

Arany László jóvoltából

vendég jár e végen.

 

Nagyot rejt e kis szoba!

Felfedi a múltat.

Látványától bősz vihar

a szívekben dúlhat...

 

Ott a fotel, melyben halt...

A „lantasztal tiszta“...

Régi pipatórium

idéz múltat vissza.

 

Ódon lépcső recsegi:

Szellemedben tisztulj! –

Emlékében megfürödve

új utakon indulj.

 

De a múltat meg ne vesd!

Őrálló az benned.

Reá nézve kell a versben

igazságot tenned!

 

2019. november 6.

stapi•  2019. október 27. 16:25

Vénasszonyok nyara 2

Vénasszonyok nyara 2

 

Egy nyugdíjas képzelgése

hasítja a falut,

vénasszonyok szép nyarában

megnyitja a kaput.

 

Iskolába iparkodok,

hátamon a táska,

annyi gyerek megy az úton,

mint megannyi sáska...

 

Ugyan, dehogy! Csak egy vagyok

a vöröslő múltból,

de a csoda segíthet majd

feltámadni újból.

 

És ez álom olyan édes,

elképzelni jó azt,

hogy egy csomó suhancot a

suli egybeforraszt.

 

Várni kell rá, várok én is,

bár, mire az meglesz,

úgy lehet, a történelem

emlékeket leplez.

 

Ha a CSOK-kal sikert érünk,

talán más világ jön:

egy erősebb nyugdíjalap

segíthet, hogy tűnjön

 

a szegénység netovábbja,

a gyengülő genom,

s beépülve a tudatba,

értelemmel bevon.

 

Felnőtt, gyermek összeforrva

építi a jövőt,

s tudatával teremti meg

a család-kikötőt.

 

E jövőt ha így szemlélem,

s derűlátó vagyok,

képzeletem elsuhanva

már nem sokat nyafog:

 

Iskolába iparkodok,

hátamon a táska...

Annyi gyerek megy az úton,

mint megannyi sáska!

 

2019. október 23.

stapi•  2019. október 27. 16:22

Vénasszonyok nyara

Vénasszonyok nyara

 

Vénasszonyok nyarát éljük,

az október integet;

vadlibáknak hadát nézzük,

s számoljuk az ikszeket.

 

Az unokám iskolába

bandukol ma lelkesen,

kavicsokat rúg a lába...

Mozdulatát ellesem.

 

Aztán kecses kis ugrással

kerékpárra pattan fel,

s karikázva, öntudattal,

villámgyorsan illan el.

 

Ismerősnek tűnik minden,

csak az aszfalt olyan más...

Földes utca ma már nincsen,

s gyalog járni sem szokás.

 

De az ősi, jó természet

megőrizte szép arcát,

beérleli a termésed,

kiszínezi az almát.

 

Ökörnyálban úszik a táj,

- faluban és kívül is, -

fülig érve örül a száj,

elszáradva a tövis.

 

Szép e két hét, ami langyos,

a napsugár szikrát hány;

a gyermek is örül, hangos,

tetszik neki a látvány.

 

Jómagam az ikszeimmel

nosztalgián billegek,

s talán őrzöm verseimben,

'mi előttem ellebeg.

 

2019. október 22.

stapi•  2019. október 12. 09:24

Sóhaj

Sóhaj

 

Piszkos az öreg. Büdös is.

Lábát húzza, görnyedten jár.

Egy percre megáll, feltekint...

Sóhaja messzire száll.

 

Régen más volt. Neve volt.

Igaz, csak ő ismerte.

Termete szikár, arca csúnya,

a sors mégsem verte.

 

Csak az ember oly piszkos,

mint az öreg teste most!

Lelketlen féreg, dögevő,

étkéből hiányzik a rost.

 

Húst, ha romlott, kidobunk.

Így dobta ki őt a világ.

Nem bánta, elvolt évekig,

mint fa, amit a szú kirág.

 

Most jő a vég... Már várja.

Megy elé, vánszorog sántán.

S még most is néz rá ferde szem,

gúnyosan, biggyesztve, sárgán.

 

2019. október 12.

stapi•  2019. október 5. 09:23

CSOK

CSOK

 

Úgy döntöttem, nem maradok egyedül.

Lagzit ülök, és a cigány hegedül.

Most üres a szívem meg a pénztárcám,

lagzi után vagyon is jön réztálcán!

---

Elveszem a Pannit, vagy a nénjét,

Nem nézem én a sok ikszük tényét.

Haza viszem egyiküket biztos,

így a ruhám se lesz ilyen piszkos.

 

Vállalunk majd gyereket is, négyet,

lelejmoljuk az állami céget.

Megmutatjuk: ismerjük a csókot!

Igényeljük tőlük a nagy CSOK-ot.

 

Azért négyet, nem kettőt vagy hármat,

hogy az adó se vigye a házat.

Jövedelmünk úgysem lesz, hisz: minek?

A sok gyerek mind mifelénk tipeg.

 

Megélünk majd a szerelem hátán,

nevetünk mi a szegények láttán!

Követendő példa lesz a mienk,

ha a család boldogsága kicseng...

---

CSOK-oládénk ezzel meg is oldódna,

s az országunk zsúfoltságba sodródna!

Megszűnne a nyugdíjalap hiánya...

Ez lenne a jövő újabb iránya!

 

2019. október 5.

 

(Bár ez a vers talán kicsit vicces,
mondandója nem is olyan giccses.
Egyetértek, jól kezeli Orbán,
még ha sok kés feszül is a torkán!)

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom