Egy sorozatgyilkos naplója 2.

A hajnali kényszerébredések ölésre késztetik az embert. Vizslató tekintettel járt a szemem az ablaknál, figyelve az utcán az alvajáró embereket. A kilehelt pára füstként bolyongott körülöttük. Isten azt mondja, van lélek. Egyszer kicsalom valakinek a száján. Kényszeredettséget éreztem hogy lemenjek az utcára. Kabátba és sálba bebugyolálva álltam ki a körútra. Hagytam hogy a járókelők hozzám érjenek nagy sietségükben. Zsebemben pihentetett kezem egy körömcsipeszt markolászott. Legszívesebben letéptem volna annak a ribancnak a szemhéját vele. Ott csacsogott mellettem a telefonjába minden szarságot. Egy rókaprém volt a nyaka köré tekerve. Gyönyörű volt úgy holtan. A nő még szebb lenne. Elhatároztam, ahogy kinyit a kisállatkereskedés, veszek egy aranyhörcsögöt.

Én voltam aznap az első vevő. A fiatal lány örült nekem. Azt mondta olyan jóságos arcom van. Jóságos ég! Hol él ez? Pont most akarok megölni egy kisemlőst, erre fel azt mondja jóságos a pofim. Teljesen elbizonytalanított egy pillanatra. De aztán erőt vettem magamon és megfogadtam hogy idővel felnyársalom ezért a mondatáért.

Amint hazaértem a hörcsöggel, etetni kezdtem. Mivel a tegnapi rántott húst nem ette meg, infúziót adtam neki. Friss sörhabot. Talán ha beáll nem fog neki fájni. Aztán úgy gondoltam talán valami ropogtatni való sem ártana. Adtam neki mexikói chilis kukoricát. Annyira imádta hogy könnybe lábadt a szeme. Most már úgy nézett ki, mint egy igazi hörcsög. Brekegett és hatalmas volt a pofazacskója.

Felemelve az asztalról elkezdtem a jobb kezemmel összeszorítani, míg a bal kezemmel folyamatosan csettintgettem a Slayer Angel of death számára. Irgalmatlan erőt éreztem magamban. Valszeg a hörcsög is magán, mert már nem csak a pofája volt dülledt, hanem a szemei is. Mielőtt végleg kiszorítottam volna belőle a szuszt és elroppantottam volna a gerincét, még leköpött chilis kukoricával. A kis rohadék. Hát így vegyen az ember aranyhörcsögöt.