LAO-CE
A KŐFARAGÓ MESÉJE
Szobrász hasal az út porán
fönt király csücsül dús potrohán.
Nyalja a port sok nincstelen
tervet eszel az esztelen.
- Ó, Egek Ura kérlek…
amit csak kívánok, az legyek!
- Úgy legyen!
Bár király lehetnék…
- Meglegyen!
Előttem bókol a sok kegyenc
intésemre hal rongy-lelenc
hatalmam ereje vért fakaszt…
(Apró légy vagy…
kiált egy vén paraszt)
A szó, kiszökik torkomon
(verejték csorog az arcomon)
Legyőzhetetlen Nap legyek!
- Úgy legyen!
Hevítek királyt és herceget
szikkasztok folyót és kerteket…
Egy szellő bevégzi harcomat
már felhő takarja arcomat...
Inkább szél legyek!
- Ám legyen!
Röptetek embert és falut
szétzúzok vasalt várkaput…
Utamat állják a vén hegyek.
Sziklaszirt legyek!
Most az vagyok.
Állom a vihart, forgószelet
nincs isten, ki bennem kárt tehet.
Mit hallok?
Minő kopácsolást?
Mely erő az, ki bennem sebet vájt?
- Ó, senki az…
csak egy csavargó
bús-vándor kőfaragó…
(Huang-ce nyomán)
A FŰSZÁL PÉLDÁJA
A bölcs hajlik
nem rugdalózik
veszteg marad
HAJNALI FÜRDŐZÉS
Gyilkos folyó
engedem magam:
eggyé leszünk
VU-VEJ
Mozdulatlan,
az egész Földet
körbejárod
TAO
Az út tétlen,
mindent elvégez
észrevétlen.