SZÉP IDEGEN MŰVEK

sonyo•  2011. szeptember 7. 22:04

JORGE LUIS BORGES

TE NEM VAGY ŐK

Nem ment meg téged a sok ittfelejtett szó
Azok írták, kikhez esdekel imád;
Te nem vagy ők, míg e léha léten át
Az útvesztőd közepén gáncsol elhaló
Lábad. Nem ment meg Jézus haláltusája
De még Szókratészé sem, sem a tiszta
Halálra váró bölcs arany Siddharta
Ki bátran lépet e hűs kert alkonyába.
Por lesz a versed is, életednek dala
Mit megalkottál, a szó is mit mondasz
Por lesz a szádon. Hádész nem irgalmaz
De végtelen az Isten és az éjszaka.
Anyagod az idő, mérhetetlen nagy
Folyam. Csupán magányos pillanat vagy.



eredeti:


NO ERES LOS OTROS

No te habrá de salvar lo que dejaron
Escrito aquellos que tu miedo implora;
No eres los otros y te ves ahora
Centro del laberinto que tramaron
Tus pasos. No te salva la agonía
De Jesús o de Sócrates ni el fuerte
Siddharta de oro que aceptó la muerte
En un jardín, al declinar el día.
Polvo también es la palabra escrita
Por tu mano o el verbo pronunciado
Por tu boca. No hay lástima en el Hado
Y la noche de Dios es infinita.
Tu materia es el tiempo, el incesante
Tiempo. Eres cada solitario instante.


sonyo•  2011. szeptember 5. 22:30

SZERGEJ JESZENYIN

A KUTYA PANASZA

Egy reggel a rozsbálák mellett
az arany kalászok között
a szuka hét szép kölyköt ellett
juhászkutyát, rozsdavöröst.

Büszke-örömmel tisztogatott
borzolgatva kutyahajat
és a megolvadt hó átcsorgott
meleg-sárga hasa alatt.

Este, mikor a szárnyas népet
a sötét, álomba fújta
a mogorva gazda kilépett
mind a hetet zsákba dugta.

Szinte szállt, a hóbuckák felett
bár lemaradt, előretör…
még hosszú ideig remegett
a megriasztott víztükör.

Míg vonszolta magát elázva
nyalva verejtékcseppeket
úgy tűnt neki – a hold mintázza
kölykei közül az egyiket.

Bánata az égbe felkúszott
vonyítva átkot, ördögöt
a keskeny holdsarló megcsúszott
alábukva a domb mögött.

És észrevétlen mint a halál
tréfából kavicsot szórva
kutyakönnyek hullottak alá
arany csillagként a hóba.


eredeti:

ПЕСНЬ О СОБАКЕ

Утром в ржаном закуте,
Где златятся рогожи в ряд,
Семерых ощенила сука,
Рыжих семерых щенят.

До вечера она их ласкала,
Причесывая языком,
И струился снежок подталый
Под теплым ее животом.

А вечером, когда куры
Обсиживают шесток,
Вышел хозяин хмурый,
Семерых всех поклал в мешок.

По сугробам она бежала,
Поспевая за ним бежать...
И так долго, долго дрожала
Воды незамерзшей гладь.

А когда чуть плелась обратно,
Слизывая пот с боков,
Показался ей месяц над хатой
Одним из ее щенков.

В синюю высь звонко
Глядела она, скуля,
А месяц скользил тонкий
И скрылся за холм в полях.

И глухо, как от подачки,
Когда бросят ей камень в смех,
Покатились глаза собачьи
Золотыми звездами в снег.






sonyo•  2011. szeptember 1. 21:41

JÁGER LÁSZLÓ

AZ ARANYGYAPJÚ

Szeretnék végre megérkezni.
Az időm túl hosszú volt
ifjonnan indultunk még útnak
vén lettem, akár egy holt.

Argonauták küldetése
már rég mögöttünk maradt
az aranygyapjú megszerzése
nem rengetett várfalat .

Csak add az életedet érte
sose tépelődj: miért?
kezedbe kaphatod a gyapjat
és már semmi sem tiéd.

eredeti: (az utolsó finomítás után)
 
Das goldene Vlies

Ich will endlich ankommen
die Fahrt war viel zu lang,
wir fuhren noch als Junge ab
und sind, wie der Tod, uralt

Der Weg der Argonauten
blieb schon längst hinter uns,
das goldene Vlies zu besitzen
ist nunmehr keine Kunst

Gib darum dein Leben
frage nie: Wofür?
Du erwirbst - siehe - das Vlies
aber verlierst alles dafür

eredeti:

Das goldgelbe Fell

Ich wünsche anzulangen
die Fahrt war zu lang
wir fuhren noch jung ab
und sind jetzt, wie Tod so alt

Der Weg des Argonauten
blieb schon längst hinter uns
ein goldgelbes Fell
ergattern keine Kunst

Gib dafür dein Leben
frage nicht: warum?
du erwirbst – siehe – das Fell
und verlierst alles darum



sonyo•  2011. augusztus 30. 23:29

DINKAR

URVASHÍ
(eposz előszava, 
Aradi Éva nyersfordítása alapján)


Család – és névtelen virág –
Szabadon szárnyalok a szélben, az öröm csúcsai felett
vég – és kezdettelen,
a gyönyör szenvedélye;
Ki nem vagyok isten, félisten, angyal vagy ember.
Ó kedvesem! Tündér vagyok,
kit a férfiú, soha nem szűnő vágya szült.

Midőn a szenvedélytől nyugtalan,
az örök férfiszív hangtalan,
reszket türelmetlenül, habzó hullámot vet, űz,
akkor hív engem teli torokkal,
mint óceán alatti tűz;
S én, férfi-vágyból teremtetett, örökkön ifjú
életre ébredek,
széthintem meztelen aranyló tündöklésemet,
és földre szállok az álmokon túlról.
Mint valódi asszony, a férfit
telt keblemen elringatom,
s letörlöm végtelen időknek könnyeit szeméről.

Várj, ó kedvesem, várj rám!
Eljövök egy éjjelen,
ajkam nektárját ajkadra hintem,
forrón mellemre ölellek,
és a századok égő vágyait, lágyan lecsendesítem.


az eredeti, latin betűkkel:

Mé nám-gótra szé rahít puspa,
ambar mén urtí huí mukta ánand-sikhá
itivrittihín,
szaundarja-csétná kí tarang;
szur-nar-kinnar-gandharva nahín.
Prija! Mé kéval apszará
Visvanar ké atripta iccsá-szágar szé szamudbhút.

Kámná-tarangón szé adhír
dzsab visvapurus ká hridaja-szindhu
álórit, ksubit, mathit hókar,
apní szamaszta barvágni
kanth mén bhar kar mudzsé bulátá haj;
tab mé apúrva jauvaná
purus ké nibhrüt, prántal szé utkar
praszarit karté nirvaszan, subhra, hémábh kánti
kalpaná-lók utar szé bhúmi par átí hú,
vidzsajiní visvanar kó apné uttung vaksa
par szulá amit kalpón ké ashrú szukátí hú.

Tum panth dzsóhaté rahó,
acsának kiszí rát mén áúngí,
adharón mén apné adharón kí madirá urél,
mé tumhé vaksa szé lagá –
jugón ki szancsit tapan mitháúngí.


sonyo•  2011. augusztus 30. 23:11

WILLIAM BLAKE

A TIGRIS

Tigris, tigris fényben égve
Éji erdő rejtekében
Mely akarat érzett vágyat
Alkotni szimmetriádat?

Mely távoli mélységekben
Lobbant a tűz, a szemedben?
Tűzhöz, ki képes szárnyalni?
Mely kéz merte megragadni?

Milyen izmok, mily művészet
Gombolygatta szálkás szíved?
S mikor elkezdett dobogni,
Ki volt képes ottmaradni?

Mely kalapács minő vasat
Mely kohóban olvadt agyad?
Milyen üllő s mesterfogás
Mert fűzni ily rémlátomást

Csillagok hullattak könnyet
Öntözve Eget és Földet
Mosolygott-e műve láttán?
Ő alkotott, ki a bárányt?

Tigris, tigris fényben égve
Éji erdő rejtekében
Mely akarat érzett vágyat
Alkotni szimmetriádat?


A BÁRÁNY

Báránykám oly régen ott
Tudod-e, ki alkotott?
Ki életet fútt beléd
Adta szádba zöld gyepét;
Rád ruházta örömöd,
Forró gyapjú ködmönöd;
Finom hangod élteti,
Víg völgy visszabégeti:
Báránykám oly régen ott
Tudod-e, ki alkotott?

Kis báránykám jól figyelj,
Mesteredre hűn ügyelj:
Őt neveden keresik,
Mert báránynak nevezik:
Ő szelíd és szeretett,
Kisgyermekké született:
Bárány te, s én a gyermek,
Vele együtt emlegetnek.
Isten áldjon kedvesem.
Áldjon Isten kedvesen.



eredeti:

THE TIGER

TIGER, tiger, burning bright 
In the forests of the night, 
What immortal hand or eye 
Could frame thy fearful symmetry? 

In what distant deeps or skies 
Burnt the fire of thine eyes? 
On what wings dare he aspire? 
What the hand dare seize the fire? 

And what shoulder and what art 
Could twist the sinews of thy heart? 
And when thy heart began to beat, 
What dread hand and what dread feet? 

What the hammer? what the chain? 
In what furnace was thy brain? 
What the anvil? What dread grasp 
Dare its deadly terrors clasp? 

When the stars threw down their spears, 
And water'd heaven with their tears, 
Did He smile His work to see? 
Did He who made the lamb make thee? 

Tiger, tiger, burning bright 
In the forests of the night, 
What immortal hand or eye 
Dare frame thy fearful symmetry?

THE LAMB

Little Lamb, who made thee?
Dost thou know who made thee?
Gave thee life, and bid thee feed,
By the stream and o'er the mead;
Gave thee clothing of delight,
Softest clothing, woolly, bright;
Gave thee such a tender voice,
Making all the vales rejoice?
Little Lamb, who made thee?
Dost thou know who made thee?

Little Lamb, I'll tell thee,
Little Lamb, I'll tell thee.
He is called by thy name,
For He calls Himself a Lamb.
He is meek, and He is mild;
He became a little child.
I a child, and thou a lamb,
We are called by His name.
Little Lamb, God bless thee!
Little Lamb, God bless thee!