NEM HAIKU
ÉVSZAKOK
tavasz
Méhedben mélyen,
ó, olvadó Földanya:
Éled az élet.
Törékeny virág
töpreng a bokor alatt:
- tünékeny világ.
ölel a május
felizzó kék ég-kohó
nyakamba liheg
Virágozzék már!
Szirma illatos dunna:
Évek kezdete
Harmatos termő:
Egy gyengéd méhre vágyó
duzzadó ajak.
sír egy fáradt arc
vízcsíkokat fest az Ég
átmossa agyam
nyár
Tűzkorong nevet
Kínos égiháború
Szikrázik szemed
Egységes képek
Képekben színes összhang
Lényegben fények
ősz
Sodródik árral
tartó vizes falevél;
Hazafelé tart
szó mi szó belül
ül, feszengve szétrepül:
púpozott kosár
falevél
Forog a szélben
egy mesés erdőszélen
halálok-haván
tél
Szíved zúzmara,
tested hideg jégszobor:
'Kettőnk' megfagyott
Testeden burok:
Bitónknál az idő áll
Kezében hurok
NAPSZAKOK
éj
Most az est honol
lohol a Göncöl-szekér
érints meg hajnal
hajnal
Egy pirkadó tó
felold apró csillagot
magányos vagyok
alkony
Csillagszekeret
egyre feljebb von. Sötét
mezőn az Alkony
(versike)