Csak a hamú marad

KuroShini•  2018. január 25. 20:02

Bevezető

   Tisztán emlékszem az utolsó boldog napjaimra. Forró nyárri napok voltak azok:

  -Vali! Kelj fel szépen, és legalább a szobádat takaritsd ki!- rontott be anyám aa szobámba. -Az hogy nyáriszünet van, nem azt jelenti egyébbként, hogy nem kell tanulni, és egész nap az égybaan fekszel!

  -Anyuci, dehogy fegszek egész napaz ágyban. Este buli lesz Kareszéknál. -feleltem félkmásan.

  -Buli, buli, és buli. Nem akarok úgy járni veled is, mint bátyáddal. Ő is csak elment bulizni, és ennek kétt éve.

  -Anya! Ne hasonlitgassál engem Marcihoz! Jó? 

  -Csak féltelk......szeretlek........

  Sajnos ez már csak emlék. Sajna a buliból már nem tudtam hazzamenni... Mert nem volt hova. Ha nem pincebuli lett volna, akkor ezt se tudnám ellmesélni nektek.

  Minden le lett bombázva, és kitört a nagy hábórú, amitől mindenki félt, és az első napoban már többszázezres volt a halottak száma.