Varázskalap

Ha kalapom varázskalap

És felteszem a fejemre,

Nem leszek már ilyen alak,

Hanem egy kis kedves lepke.

Arra szállok csakis egyre,

Hol nem lelni vidámságra,

Így a dolgom nem az lenne,

Legyek szépen festett váza,

Mert az mosolyt ritkán fakaszt,

Maradok hát inkább lepke,

Így nyújthatok vidám vigaszt,

Mosolyt csenve a szívekbe.

Fejemen a varázskalap

Nem egy mini versenybringa,

Ezért egy helyben ott marad,

Mivel apró bohócsipka.

Ha nem sejted mi a dolgom,

Nem vagy te egy kicsit buta?

Sipkámat nem díszből hordom,

Induljon a mókák sora.

Lehetnék egy olyan mágus,

Aki ugrál, mint a szöcske,

Ám mért volnék gyufaárus,

Ha lehetek vidám lepke?

Van kinél a Bánat tarol,

Mert mosolyát vágta zsebre,

Mindenfélét odapakol,

Így hát van ott mézes zsemle,

S ha mosolyod beleragad,

A Közöny épp így csalhat lépre,

Nem találod sehol magad,

Pedig nem is zártak széfbe.

Ekkor jön a Mosolymentő,

Na de persze sosem dudál,

Az lesz neki a legelső,

Egyenest az orrodra száll.

Ó de furcsa kis pillangó,

Mivel van keze és lába,

Na de essen arról is szó,

Fején van épp a sipkája.

Nézd csak leemeli éppen,

S integetni kezdett vele,

Mosolyodat ne tartsd féken,

Ha szívedben lehet helye.