Üzenet a felnőtteknek

Ha a jó tündér eléd állna,

S egy kívánságod lehetne,

Felzavarnád a padlásra,

Mert már nem hiszel benne.

Bár felnőttél jó magasra,

Mégis apró maradtál,

Mert mosolyod elnapolta

Egy sírdogáló Napsugár.

Persze nem szokványos fajta,

Mivel neki is van lelke,

A barátját nem találja,

Így a Bánat vágta zsebre,

Azt a kis lényt,aki persze

Még hírből sem kék tehén,

Napról-napra játszott vele

A lelkednek mezején.

Mellőzöd már egy ideje,

S világgá ment meglehet,

Butaságod messze űzte

A benned élő gyermeket.

Kijártál már három sulit,

Mégis le vagy maradva,

Mivel én tudom a tutit,

Hát figyelj rám jól te bamba.

A Boldogság egy kis mókus,

A lélekerdő közepén,

Ki becserkészi, embermágus,

És ez réges-régi tény.

Felnőttként egymagadban,

Erre esély sem lehet,

Ám a Remény lángja lobban,

Csak vidd magaddal a gyermeket.

Ki még akkor is benned él,

Ha Időapó már bottal jár,

Nekem megsúgta a Szél,

A kis mókus épp rátok vár.