Tegyünk csodát

Úgy döntöttem varázsolok

Hamarosan e kis versben,

Mivel ilyet tenni tudok,

De előtte szépen kérem,

A kék manót, s nem halkan,

Arra,hogy a dolgát tegye,

Ő fantázia birodalmam

Kapujának az őrzője.

De persze most ne őrizze,

Hanem tárja ki szélesre,

Ha érkezne egy kis lepke,

Elég volna pár centire.

Belépve az első dolgom,

Na de mégis mi más lenne,

Felveszem,mert mindig hordom,

Varázsköpönyegem persze.

Most pedig jön a varázslat,

Tehát csodát kéne tennem,

Így hozzád kell,hogy szóljak,

Aki éppen hallgatsz engem.

Téren, s időn átsuhanva,

A dolgom most éppen annyi,

Hogy ennek a versnek hála,

A szívedbe mosolyt csenni.

Azonban,ha nem sikerül,

Bukott varázslóvá leszek,

És a szívem alámerül,

A Bánat Tóba elsüllyedek.

Nyugi,kopoltyúkat növeszt,

S látszólag így nincs nagy baj,

Ám a kudarc olyan nekem,

Mintha rám omolna egy várfal.

Kilesek most épp alóla,

Ha nem nyertem el mosolyodat,

És hát ez nem túl jó móka,

Persze lehetek még szabad,

Ha végighallgatod e verset,

Az is egy varázslat lenne,

Nem tudom,hogy mi a terved,

Rábízom maga döntésedre.

Mindössze csak 83

Strófa van most még hátra,

Jó, ez rossz vicc volt belátom,

A rímkapu mindjárt zárva.

Ez most már a búcsú versszak,

S magamból itt mosolyt hagyok,

Lehet majd bármilyen évszak,

Legyen nagyon szép a napod.