Sóhajka, a szellőlány 01. A Titkos Völgy rejtekén

Denn•  2018. november 13. 17:44

MESÉLŐ:

Sóhajka,a szellőlány,megpihent

A Néma Hegy lábához érve.

Mióta létezett, nem tett ilyet,

Csak cseppnyi életét élte.


A Titkos Völgy rejtekét

Nem hagyhatta volna el,

Ám,ha egy érzés szárnyra kélt,

Akkor bizony szállni kell.


A Néma Hegy súlyos bánata

Még a völgy mélyén is átölelte.

Nem búsulna többé már soha,

Ha a szívébe majd mosolyt csenne.


Így elmélkedett magában,

Egy tölgyfa ágán ülve,

S aztán gondolatfonalát

Szépen továbbszőtte.


SÓHAJKA:

Hatalmas szíve lehet

Hiszen a hegyek óriások.

Örömében biztos nevet,

Ha feje búbjára reá szállok.


MESÉLŐ:

Apró ajkán kedves mosollyal

A hegyet szemlélte.

Édesanyja akár a sóhaj,

 

Odasuhant melléje.


DÉLISZÉL:

Tudom egyre magasba vágysz,

De még nem jött el a perc.”


SÓHAJKA:

Béby szellő nem vagyok már,

Akit ringatva átölelsz.


Repülni vágyok végre,

Az égen madarak nyomába érni.

De odalent a völgyben

Csak nyúlfarknyit lehet szállni.”


DÉLISZÉL:

Ha erősebb leszel,

Majd együtt szállhatunk.

Lesz még ezernyi

Gyönyörű szép napunk.”


SÓHAJKA:

Lelkemet simítják

Ezek az anyus szavak...

De a Néma Hegy testét

Áztatja könnypatak!


Hol van az ő édesanyja,

És mért hagyta magára?”

 

--------------------------------------------------------------------


MESÉLŐ:

Angéla álmából felriadva

Visszatért a valóvilágba.


Hová tünt a szellőlány?

Hisz az előbb még közelről látta.

De aztán megnyugodott

Egy oly kedves érintésnek hála.


ANGÉLA:

Anya az ébresztéssel

Várhattál volna még pár percet.

Az álmaimban látok,

Itt meg csak sötét pötty az élet.”


MESÉLŐ:

A gyermek világtalan volt,

Így szívével érezte,

Könnyek szöktek egyre csak

 Édesanyja szemébe...


ANGÉLA:

Semmi baj anya,

Majd folytatódik este álom.

Biztosan így lesz,

Azért,mert nagyon várom.


MESÉLŐ:

Van úgy néha,a fürge pillanat

Egy lágyan ringó csónak,

Katalin átölelte gyermekét,

Mert épp híján volt a szónak.

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Lea_Simoni2018. december 9. 07:13

Nagyon tetszett! :)

Denn2018. december 6. 16:49

Felkerült a folytatás..

Denn2018. november 15. 07:02

@Mikijozsa: Köszönöm! Igen, az érintés akár egyfajta varázslat is lehet..

Denn2018. november 14. 13:28

@kevelin: Akkor már érdemes volt megírnom.... ez még csak az első része:)

Mikijozsa2018. november 14. 09:34

az embererek nem biogépek, noha kicseréltetjük, avagy pótoltatunk fogakat, viselhetünk parókát, váó, mégis az érzelmek a fontosak - "néha egy ölelés..." és mily szépek az "anyus szavak", jókat írsz

Denn2018. november 14. 08:50

@Rozella: Sajnos ő az. Majd kicsivel később kiderül a történetben, hogy mi történt vele..

Rozella2018. november 13. 20:05

" A gyermek világtalan volt"... talán mégsem... :)

kevelin2018. november 13. 18:51

Gyönyörű szép megható vers megdobbantotta a szívemet

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom