Cseppnyi óriások - Két világ között

/Részlet a Cseppnyi óriások:Két világ között című elbeszélő költeményből./

Míg lépdel az úton a földi zarándok,

Bár béklyózná szívét a múló idő,

Nógat az álmom, érkezni vágyok,

S iránytűm, nem kérdés, a benső erő.


Még felkap a szellő, mert szállni imádok,

Így szabad a lélek, nem süllyedő hajó,

Míg leszek az első, ha némák a „bábok”,

Van miért éljek, amíg árad a szó.



Nézd, oszlik a felhő és bólint a látnok,

Hite a fénynek, az a „valami jó”,

Csepp, de majd felnő, s ha szívedbe látok,

Bár szemedbe nézek, így miénk a show.


Mért kéne fényezd, ha áltat az álnok,

Te nem dőlsz be soha, már túl nagy tét,

Hát többé ne érezd, csörrennek láncok,

A tetteink nyoma úgy tépje szét,


Hogy lépdel az útján a földi zarándok,

S míg hite az Élet, épp elég erő,

Bármikor szólj rám, hogyha megállok,

Csak együtt éled a múltból jövő.

Ha szállsz, magasan szállj,

Égig érő hegyek felett,

Ha szállsz, ne add alább,

Sasok között legyen helyed.

/Pár másodperces ének és bevezető zene, ami alatt az előadók, a zeneszerző, az énekesek és a történet írójának a neve olvasható./

- Álomvilág -

MESÉLŐ:

A szellőleány megpihent

A bús, Néma Hegyhez érve,

Eddig még sosem tett ilyet,

Csak cseppnyi életét élte.

A Titkos Völgynek rejtekét,

Még nem hagyhatta volna el,

Ám, ha egy érzés szárnyra kélt,

Akkor hát bizony szállni kell.

A Néma Hegynek bánata,

A völgyben is átölelte,

De nem búsulna már soha,

Ha szívébe mosolyt csenne.

Magában így elmélkedett,

Egy vén tölgyfa ágán ülve,

S gondolattal mi mást tehet,

Mint fonalat, továbbszőtte.

SÓHAJKA

Hatalmas nagy szíve lehet,

Hisz a hegyek óriások.

Örömében biztos nevet,

Ha feje búbjára szállok.

MESÉLŐ

Csepp ajkán kedves mosollyal,

Éppen a hegyet szemlélte,

S édesanyja, mint a sóhaj,

Huss, odasuhant melléje.

DÉLI SZÉL

Égbe szállnál, vár sok felhő,

De az a perc még nem jött el.

SÓHAJKA

Régen voltam bébi szellő,

Babusgatnod már nem kell.

Felrepülni vágyok végre,

Madarak nyomába érni,

De a völgyben éldegélve,

Csak te szoktál erről mesélni.

DÉLI SZÉL

Idővel erősebb leszel,

Aztán majd együtt szállhatunk.

Itt van már ez egész közel,

Lesz még temérdek szép napunk.

SÓHAJKA

Ó, ezek Sóhajka lelkét

Megsimogató „anyus” szavak,

De a Néma Hegy vén testét,

Áztatja egyre könnypatak.

Hol lehet az édesanyja,

És magára miért hagyta?

-Valóság -

MESÉLŐ

Az álmából felriadva,

A választ nem kutathatta.

Tán köddé vált a szellőlány?

Előbb oly közelről látta.

Ám aztán már ez nem talány,

Kedves érintésnek hála.

KATALIN

Ébresztő te kis hétalvó,

Hasadat süti már a Nap.

MESÉLŐ

Mindössze ennyi volt a szó,

Mivel „jó reggelt” puszit kap.

Persze még egy kicsit „morci”,

Az ébrenlét neki éjjel,

De most már hajlandó szólni,

Haragra szívében nem lel.

ANGÉLA

Ébresztettél azon-nyomban...

Várhattál volna pár percet.

Láthatok az álmaimban,

Itt meg sötét pötty az élet.

De gond ezzel nincs egy szál se,

Folytatódik este álmom,

Tudom nem hunyhat ki fénye,

Mivel én már nagyon várom.

MESÉLŐ

Világtalan volt a gyermek,

Így „csak” szívével érezte,

Egyre-másra könnyek szöktek,

Édesanyjának szemébe.

Ó azok a cseppnyi könnyek,

Gördültek az arcon lassan,

A lélekből jól kiszöktek,

Sóhaj tartott „velük” halkan.

S habár a Pillanat fürge,

Mégis lágyan ringó csónak...

A gyermekét átölelte,

Mivel híján volt a szónak.

/Itt kis szünet, pár mp. átvezető zene.../

MESÉLŐ

Mint oly sok családban bárhol,

Pontosan úgy indult a nap,

Egy kislány édesanyjától

Cuppanós búcsú puszit kap.

Ám azonban, mi tudjuk jól,

A Látszat nagy csaló lehet.

Az álmod néha hozzád szól,

Valóságban kaphat helyet.

Később, jött az „anyu-pótló”

És délután négyig maradt,

Nem volt túl sok „hollárihó”,

Szívből játék ritkán fakadt.

Ebéd után aludni tért,

Egész délelőtt ezt várta.

Jól átölelte a Reményt,

Hátha lebben majd a szárnya.

/átvezető dalrészlet/

- „ÁLOMVILÁG” -

Semmit sem ért a tiltó szó,

A hegylábáig meg sem állt,

Hiszen nem lehet mindig jó,

Ennyit eddig sosem szállt.

Így hát kicsit megpihent,

Mikor egy hang szólította.

Ám ettől meg, nem szeppent,

Mert ő nem csak kis mimóza.

A HANG

Vigyázz gyermek,mert nem játék,

Az,amit éppen tenni vágysz,

Bár szép dolog a jó szándék,

De mi van,ha majd pórul jársz?

Mások lelke nem falevél,

Amit csak felkapsz könnyedén,

Emberszerű hát ne legyél,

Mivel az elég önző lény.

SÓHAJKA

Mielőtt engem kioktatsz,

Bemutatkoznod illene.

A HANG

Tűzről-pattan szellőcske vagy,

De van olyan,kinek nincs neve.

Na meg sajnos teste sincsen,

Így hát nem vagyok látható,

De van tengernyi kincsem,

Ami nem más, mint a szó.

Érd be azzal, hogy létezek,

Nos eléggé régóta már.

SÓHAJKA

Én meg most mindent elhiszek,

Mint kedves, de butus szamár?

Ám szólok, csacsi nem leszek,

Akit lóvá lehet tenni.

Én csak olyasmit teszek,

Mit helyettem nem tesz senki.

A HANG

Sok ember is épp ezt mondta,

S tudod, hogy hová jutottak?

SÓHAJKA

Mint mondjuk egy almatorta,

Amit kukába kidobtak?

A HANG

A helyzet azért nem íly durva,

De téves úton járnak egyre,

SÓHAJKA

S szerinted nyomukban szállva,

Vagyok csak egy kicsiny pöszme?

A HANG

Az út java még előtted áll,

S nagy dolgokat vihetsz végbe,

De ha jövőd odakozmál,

Íztelen a lélek étke.

SÓHAJKA

Ó, tehát te aggódsz értem...

Hát ez nagyon kedves tőled,

Ezért én most azt ígérem,

A jó útról le nem térek.

A HANG

Adódhat majd kényszerhelyzet,

A földi lét nem egy labda,

S hiába volt az a terved,

Görgeted majd erre-arra,

A Balsors utadat állja,

És a játék már véget ér,

Gyermek még a szellőlányka,

De mégis felnőtt útra tér.

MESÉLŐ

Sóhajka most nem válaszolt,

Ahogy eddig mindig tette,

Egy érzés benne éppen tarolt,

S riadt lepkévé vált lelke.

Persze ettől nem lett néma,

S szavak sorát nyitja újra.

SÓHAJKA

Valami bennem halkan súgta,

Szavaidnak volt most súlya.

Meglehet jövőbe láthatsz?

Ki vagy te? Kérlek áruld el...

A HANG

Itt és most ne várj választ,

De egy szép nap majd mind rád lel.

Ha végigérsz majd az úton,

Amin eddig ember soha,

De az időt már nem húzom,

Vár a jövő, a titkok sora.

MESÉLŐ

Bár a lényt nem láthatta,

Mégis tudta, hogy távozott,

Így hát tovább nem faggatta,

Mint mondjuk egy meggymagot.

Vajon kivel beszélgetett?

Kiderül majd meglehet,

Ha az önző érdek helyett,

Csak posztolod a lényeget,

Persze nem az Internetre,

Hanem inkább a lelkedben,

És ha maradsz még itt velem,

Kiderül mi a jó ebben.

Az első kihívás számára,

Óriási, hegy képében,

Így hát ne volt más hátra,

Nem tartotta magát féken.

Fent lehuppant zsupsz a fűbe,

És fújtatott egy keveset,

S fáradtságát jól legyűrve,

Szó vette át a terepet.

SÓHAJKA

Figyelj Hegy... Azért jöttem fel,

Hogy bánatodat elűzzem.

Hát nincs mese, most szólnod kell.

Vagy inkább talán betűzzem?

MESÉLŐ

Másodpercből eltelt néhány,

A hegy azonban nem felelt,

Erre aztán az apró lány,

Az óriással így perelt.

SÓHAJKA

Anyut érted csaltam lépre,

Apuról nem is beszélve.

Kapd hát össze magad végre,

Legalább pár szó beszédre.

MESÉLŐ

A hegy súlyos baritonján,

Szavak mellett döntött végre.

HEGYÓRIÁS

Jöhet akár dühödt orkán,

Bánatom nem söpri félre.

Szállni,s járni én nem tudok,

Miképp érjek el bárhova?

Csak szép dolgokra gondolok,

Mégis sújt a Sors ostora.

Magányra lettem ítélve,

Pedig nincsen semmi bűnöm.

Kapaszkodva a Reménybe,

Sorsomat csak egyre tűröm.

SÓHAJKA

Lélekmosolyt úgy találnék...

Hidd el,lesznek még szebb napok.

Már érzem azt, hogy ajándék,

Mikor szabadon szállhatok,

De akár csak egy órára,

Veled szívesen cserélnék,

S szellő óriás felszállna,

Én meg aprócska hegy lennék.

 HEGYÓRIÁS

Ez aztán szép volna tőled,

De varázslók mi nem vagyunk.

SÓHAJKA

Az ég felé nézve kérjed,

S varázserőt tán kaphatunk.

HEGYÓRIÁS

Hát kértem én már oly sokat,

De sajnos senki sem felelt.

SÓHAJKA

Lehullhat majd a nagy lakat,

Csak kérésed biztos jegelt.

MESÉLŐ

A hegy már válaszolt volna,

Ám lesz, ki mindent felkavar.

SÓHAJKA

Bajban vagyunk enyhén szólva,

Mert jő apám, a Szélvihar.

MESÉLŐ

A fákon az összes levél

Remegni kezdett egyszerre,

Mert bizony nem csekély esély,

Hogy mindegyiknek van lelke.

HEGYÓRIÁS

Szóval otthonról elszöktél...

SÓHAJKA

Hogy elűzzem a bánatod.

HEGYÓRIÁS

Vén, ráncos lelkem attól fél,

Atyai pofont megkapod.

/Átvezető dalrészlet/

- VALÓSÁG -

MESÉLŐ

A gyermek ekkor felriadt,

Furcsa, robaj szerű zajra...

Az álomburok felfakadt,

Ha valóságban is hallja.

Sötét lepel, hogyan került

A Néma Hegy bús ormára?

Biztos jócskán meg is rémült,

Az aprócska szellőlányka.

De az ajtó nyílt szép csendben,

Majd aggódó léptek zaja...

Ki mást érhetünk így „tetten”?

Ő nem más, mint egy édesanya.

KATALIN

Tudom nagyon csúnya egy zaj,

Ha dühöng a szél odakint,

Ne félj kicsim, nincs semmi baj,

Csak vihar készül már megint.

ANGÉLA

Vihar lesz, de óriási!

Utánam jött az álmomból.

Ablakot mind be kell zárni,

Engem akar, jajj tudom jól.

KATALIN

Itt maradok végig veled,

Amíg a csúf vihar kitart.

ANGÉLA

Anya te ezt nem értheted,

Álmom biztos nagy bajt kavart.

Tán Sóhajka apukája,

Látta, „leső” kislány vagyok.

KATALIN

Lesni egyre szájat tátva,

Tényleg nagyon nem szép dolog.

MESÉLŐ

Kiflit formált ő az ágyon,

Gyermekét jól átölelve.

S ha meggy volna, meggyfa ágon,

Mellette a gyermek lenne

KATALIN

Te vagy nekem legszebb álmom,

S lehet neki bármi terve,

Nem engedem, azt hogy bántson,

S elbandukol innen messze.

ANGÉLA

Butaságot beszélsz egyre,

A szélvihar nem bandukol.

Anya, te élsz sok-sok éve,

De ezt ovis is tudja jól.

KATALIN

Hé, nem vagyok vén annyira,

Akár a vasorrú bába.

ANGÉLA

Az irigységtől lilulna,

Hogyha téged épp most látna.

KATALIN

Ő, meselakó örökre,

Nem jöhet át onnan senki.

ANGÉLA

S, ha házunk előtt reggele,

Ott szökdécsel vígan Bambi?

KATALIN:

Megfogtál most kicsim engem,

Vitába nem tudok szállni.

ANGÉLA

Anya viseld el ezt csendben,

Néha napján veszít bárki.

KATALIN

Halkulni kezd kint a lárma,

Csitul már a szél haragja.

ANGÉLA

Sóhajkának apukája,

Biztos megbocsájtó fajta.

MESÉLŐ

Megnyugodott hát a gyermek,

Nem történt meg még a nagy baj,

De én attól már most félek,

Nem marad így ez az óhaj.

Az első rész most véget ér,

S akit a folytatás érdekel,

Az mind, mind visszatér,

S tán megannyi titokra lel.

CSEPPNYI ÓRIÁSOK:Két világ között 01.

 /A hangos verzió szövegkönyve/

https://blog.poet.hu/sohaj/cseppnyi-oriasok-ket-vilag-kozott-01-szovegkonyv

01. A TITKOS VÖLGY REJTEKÉN

https://blog.poet.hu/sohaj/ket-vilag-kozott-01---a-titkos-volgy-rejteken

02. ÁLOM ÉS VALÓSÁG

https://blog.poet.hu/sohaj/ket-vilag-kozott-02---alom-es-valosag

03. A VIHARHOZÓ

https://blog.poet.hu/sohaj/ket-vilag-kozott-03---a-viharhozo

04. NYOLC ANGYAL

https://blog.poet.hu/sohaj/ket-vilag-kozott-04---a-nyolc-angyal

05. VALAMI EMBERFELETTI

https://blog.poet.hu/sohaj/ket-vilag-kozott-05---valami-emberfeletti

A LEGNAGYOBB KIHÍVÁS

/néhány gondolat a költemény kapcsán/

 https://blog.poet.hu/blogommm/a-legnagyobb-kihivas

A FÉNYHOZÓ

https://blog.poet.hu/sohaj/a-fenyhozo

LELKED HATALMAS UDVARÁN

https://blog.poet.hu/sohaj/lelked-hatalmas-udvaran

ZARÁNDOKOK

https://blog.poet.hu/sohaj/zarandokok

TÖRPEÓRIÁS

https://blog.poet.hu/sohaj/ket-vilag-kozott---torpeorias

TE ÉS A CSODA

https://blog.poet.hu/sohaj/te-es-a-csoda-interaktiv-vers

CSIGAHÁZ 

https://blog.poet.hu/sohaj/csigahaz

SZINPSZIS

https://blog.poet.hu/sohaj/ket-vilag-kozott---szinopszis2

Ha takarója a nagy világ,
Nem fog fázni többé soha,
De hogyha már csak gyertyaláng,
Még a szellő is elfújja.


Ha ott él még a szívedben,
Ülj le bátran mellé néha,
Öleljed át csak szép csendben...
Hisz ő lelked foltozója.


Ám ha már csak apró törpe,
És óriás a bánata,
Mosolytükrét összetörte,
Az Éjkirálynak zord hada.


A Hajnal tömlöcbe zárva,
Többé már nem köszön reánk,
S mondd mit ér a földi játszma,
Ha üres szó a „miatyánk”?


Könnye hull a kis törpének,
És szárnyat bont a Félelem,
Ez egy rímes rémtörténet,
De maradj mégis itt velem.


Ketten, tízen, százan, ezren,
Megtudhatjuk mit ér a szó,
De ha elleszünk csak csendben,
Mondd, ki lesz majd a Fényhozó?


A Hajnal sorvad napról-napra,
A börtöne a végzete,
Nyolcmilliárd, ha feladta,
Csak szalmaláng lesz mind hite,


S mikor egy nap huss, ellobban,
Az Éjkirály trónjára ül.
Elárulod mért élsz szótlan,
Ha Fényhozó vagy legbelül?


Csimpaszkodik beléd a Félsz,
A lelkedre már éhesen,
De ez a vers kinyújtott kéz,
Ragadd hát meg és tarts velem.


Elíziumi mezőkre,
Majd egy nap csak így érhetünk,
Önző énünk csalva lépre,
Ha tényleg emberré leszünk.


Persze nem csak ímmel-ámmal,
Száműzve rég a lényeget,
Ha a jövő omló várfal,
A jelen még gyógyír lehet?


Ha nem élünk törpemódban,
Együtt ma még átírható,
Mért lennél csak egy a sorban,
Hogyha lehetsz a Fényhozó?


EPILÓGUS


Az Éjkirály, ha bennünk él,
Önmagunkkal szálljunk szembe...
Hallgasd a Szél miről mesél,
S hidd el, válaszra lelsz benne.


Ezt a „mesét” Isten írta,
Tollát szeretetbe mártva,
Hol nevetve, hol meg sírva,
Legyél méltó mosolyára.

Lehetsz apály, vagy áradás,

Koncert végén a ráadás,

De mért lennél bárki más,

Hogyha lehetsz az óriás.

Ám ha ülsz csak konok csendben,

Napról-napra a lelkedben,

Valami nincs ott már rendben,
Sötét fátyol halkan lebben,

És elkezdesz összemenni,

Hát ez aztán elég furcsa,

Nem leszel majd csak csipetnyi,

Saját magad szégyenfoltja.

Áruld el, hogy miben bízol,

Csettint majd a Jó Szerencse?

De hiszen már alig látszol!

Tőled tényleg ennyi telne?

Tudom jól, a hétköznapok,

Minduntalan összegyűrnek,

S kezedben a vesztes lapok,

Napról-napra egyre gyűlnek,

Ha az Élet kártyaparti,

És már nem lesz más leosztás,

Jókert nem fogsz sosem kapni,

És nem is hoz majd a postás.

Mert a Jóker te vagy magad,

Ideje ezt venned észre,

Amikor az út már szabad,

Csak a balga lép a fékre.

Ha itt és most velünk tartasz,

Hidd el, nem kell már jobb esély,

Rímkocsmában mit felhajtasz,

Lehet akár simán tömény,

Rendőröktől mégse tartasz,

Mert ez egy olyan költemény,

Óriássá épp úgy válhatsz,

Mint vízeséssé csepp remény.

Itt majd határt nem szab senki,

S ha elragad a száguldás,

Nem leszünk mi papírfecni,

Mert sok-sok lap a megoldás.

Tőled most csak annyit kérek,

Tarts velünk,ha úgy gondolod,

Ha kiáltja szíved, „Élek”!

Lélekzakód kigombolod.

Fakó napok itt nem várnak,

Törpéből így lesz óriás,

S ha téged is köztük látlak,

Miért lennél már bárki más?