Cseppnyi óriások - Két világ között

Lehet bilincs, lehet remény,

Morzsára lelt apró egér,

Lehet gazdag, lehet szegény,

Félszeletnyi zsíros kenyér,

Lehet vers,mit hallgatsz éppen,

Ne kapcsold ki, kérlek szépen,

Többet ér,mint három lájkod,

Lehet akár jó barátod.

Véget ér, az kétségtelen,

De szívedben,ha meglelhetem,

Lehet, hogy az nem csak álom,

Majd üldögélve meggyfa ágon,

Melléd ülhet képletesen,

Ugye itt vagy most még velem?

Leszek a szél, s te a zászló,

Mert e vers nem időrabló,

Ám ha mégis annak érzed,

Már a lájkjaidat nézed.

Lehet erről szól a jövő?

Nos ez nem túl felemelő.

Lehet arról, ami fontos,

Emberségből épp tíz pontos.

Lehet legyintesz most éppen,

A „mobilember” sosem tétlen,

Még álmában is a netet lesi,

De saját magát itt sem leli.

Lehet már a gépek bábja,

Nulla lesz csak a kódszáma.

Hogyha ez a szíved vágya,

Mátrix világba majd zárva,

Vár reád az örök élet,

De köddé válik emberséged.

Gonoszkát maga a Bánat

Napról-napra átölelte,

Így rég bontott már szárnyat,

S összetöpörödött lelke.

Akkor szárnyalt,ha boldog volt,

Mint jókora griffmadár,

Ámde most egy aprócska folt,

A Búbánat várfalán.

Na persze csak képletesen,

Hiszen manó szerű lény,

Most épp sírdogál csendesen,

S ez nem mese,hanem tény.

Kitagadták a szülei,

Mert sohasem gonoszkodott,

Csak a szeretet élteti,

Mivel ilyen lelket kapott.

Vigasztald meg,ha látod,

Öleld át a bánatát,

Ám ha csak a szádat tátod,

Hogy lesz belőle jó barát?

Tudom jócskán meglepne,

Ha találkoznál ilyen lénnyel,

De hallgass csak a szívedre,

Mert ésszel néha mit sem érsz el.

Elárulom én azt menten,

Az élet nem matek példa,

És ha maradsz jócskán csendben,

Rájöhetsz,hogy nem is tréfa.

Hiszed vagy sem,meghallhatod,

Gonoszka még sírdogál,

S könnyen meg is találhatod,

Ott ül lelked udvarán.

Te döntöd el mivé leszel,

Legyintesz rá jó nagyot,

Vagy tiszta szívből olyat teszel,

Mely szebbre festi a holnapot.

Ha kalapom varázskalap

És felteszem a fejemre,

Nem leszek már ilyen alak,

Hanem egy kis kedves lepke.

Arra szállok csakis egyre,

Hol nem lelni vidámságra,

Így a dolgom nem az lenne,

Legyek szépen festett váza,

Mert az mosolyt ritkán fakaszt,

Maradok hát inkább lepke,

Így nyújthatok vidám vigaszt,

Mosolyt csenve a szívekbe.

Fejemen a varázskalap

Nem egy mini versenybringa,

Ezért egy helyben ott marad,

Mivel apró bohócsipka.

Ha nem sejted mi a dolgom,

Nem vagy te egy kicsit buta?

Sipkámat nem díszből hordom,

Induljon a mókák sora.

Lehetnék egy olyan mágus,

Aki ugrál, mint a szöcske,

Ám mért volnék gyufaárus,

Ha lehetek vidám lepke?

Van kinél a Bánat tarol,

Mert mosolyát vágta zsebre,

Mindenfélét odapakol,

Így hát van ott mézes zsemle,

S ha mosolyod beleragad,

A Közöny épp így csalhat lépre,

Nem találod sehol magad,

Pedig nem is zártak széfbe.

Ekkor jön a Mosolymentő,

Na de persze sosem dudál,

Az lesz neki a legelső,

Egyenest az orrodra száll.

Ó de furcsa kis pillangó,

Mivel van keze és lába,

Na de essen arról is szó,

Fején van épp a sipkája.

Nézd csak leemeli éppen,

S integetni kezdett vele,

Mosolyodat ne tartsd féken,

Ha szívedben lehet helye.

Az élet lehet gyönyörű szép,

Mint egy ezer színű freskó,

De ha csak egy pingálmány épp,

Nem értem, az neked mért jó.

A lelkedben égig érhetsz

Ecsettel a kezedben,

Szivárványt így nem csak nézhetsz

A földön állva majd csendben.

Nem azt mondom, hogy dézsmáld meg

Az égre festett színeket,

A jó megoldás csak az lehet,

Hogy ott fent kapjon helyet

Életednek remekműve,

Hisz alább nem adhatod,

Szóba sem jöhet a szürke,

Mert úgy álmaid eldobod.

Gyönyörű szép égi freskó...

Szemléli épp egy kis lepke,

Mert megnyílt a varázsajtó,

S átszállhatott a lelkedbe.

Ne kérdezd ez miképp lehet,

A válasz maga az életed,

Ha nem zárod lakatra szíved,

Amit diktál, épp azt teszed.

Öleld magadhoz a szépet,

S hátra van még most néhány szó,

Napról napra így készülhet,

Mit úgy hívunk ... égi freskó.

Lehet a vers varázscérna,

S így a dolga mi más lenne,

Lelkednek lesz foltozója,

Persze lehet egy kis lepke.

Lélekmezőn lelhető fel,

Hogyha éppen járnál arra,

Megkérlek, hogy ne ijeszd el,

Mivel mindig félénk fajta.

Ha a Közöny vágna zsebre,

Mely haspókként hízik egyre,

Dugába dől legszebb terve,

Hogy mosolyt csenjen a szívedbe,

Hisz a világ túl mogorva,

S azon ügyködik naponta,

Ha beállsz a szürke sorba,

Álmaidat letarolja

Akár bárkin átgázolva,

Azonban így annyit érnél,

Mint pár morzsa almatorta,

De ezerszer többet ennél.

Így hát nincsen semmi haszna,

Ám, ha pillangóvá lenne,

A helyzet máris megváltozna.

Hisz sosem volt száraz zsemle.

A pillangó nem haszontalan,

Hiszen szeretetre méltó,

Ha messze űzik nagyon sokan,

Kitárul majd az-az ajtó,

Amely oly világba visz át,

Hol a Közöny uralkodó,

S ha úgy érzed,hogy barát,

Mondd, mit ér a földi show?

A pillangó legyen barátod,

S leszáll lelked mezején,

Nem váltja meg a világot,

De ha az éjben cseppnyi fény,

Utat mutathat számodra,

Mert nem rideg léghajó,

És nem is pár apró morzsa,

Mert úgy hívják... Verspillangó.