Cseppnyi óriások - Két világ között

Irodalom
Denn•  2024. április 15. 11:48

Bevezető

E-rímekből kovácsolt

Látszólag mesés történet,

Mágikus hidat ácsolt,

Tündérnek, embernek, törpének,


Amin átkelhetsz majd te is,

Hogyha végig velünk tartasz,

Bár,ha gondolod, csak legyints...

"Ilyen mesét százat hallhatsz.”


Ám de szólok jó előre,

Hogy a mese most nem pálya.

Való világ keringője...

És ezennel felkér táncra.


De vigyázz, mert itt a Látszat,

Tényleg egy jó nagy csaló,

És hát soha el nem fárad,

Miképp a fürge léghajó,


Amibe, ha beszállsz mellénk,

Szólok , hogy ez nem lesz más,

Mert így hívják már réges-rég,

„Véget nem érő utazás.”


Bár a történet véget ér,

Ám de ez csak látszólagos,

Mert azt súgja a Déli szél,

„Ami kerek, sosem lapos.”


Így hát aztán éppen ezért,

A valóság lesz a folytatás,

S megosztok veled egy reményt,

Hogy nem más,mint gyógyhatás,


Lehet majdan a léleknek,

Hogyha a szó itt célba ér,

Hát ne kérd, hogy fékezzek,

Mert csak úgy lehet majd esély,


Hogy száguldunk a léghajóval,

Éppen négy világon át,

S remélem az nem csak óhaj,

Vár majd lent sok jó barát.


Így hát leszállunk mi gyakran,

Fantáziánk mezejére,

S azt megjegyezném halkan,

Ideje, hogy döntsél végre.


Velünk tartasz, vagy lent maradsz,

A Hétköznapok tengerén,

S tán a csónakodba ragadsz,

Ahol ritkán ér a fény.


A mi utunkat is majd állja,

A felhők sötét, bősz hada,

S Mr Balsors kiabálja,

„Itt nem juttok át soha!”


Ne várj csodát, hogy csettintünk,

S a felhők hipp-hopp tünnek el,

Mégis csodát kéne tennünk,

Ha egy érzés átölel.


Most már tényleg elég a szó,

Jöjj történet, semmi más...

Mondd csak, miért lennél apró,

Hogyha lehetsz az óriás?

Denn•  2024. február 12. 16:22

KÉT VILÁG KÖZÖTT 01.- A Titkos Völgy rejtekén

/A történet meseszerűen indul, de nem az, kiderül még itt az első részben.

Valami más, ahol a képzelet és a valóság összekapcsolódik, így 6-tól, 106 éves korig egyaránt javallott az olvasása mindenkinek./


- Álomvilág -


MESÉLŐ:

A szellőleány megpihent

A Néma Hegy lábához érve,

Eddig még sosem tett ilyet,

Csak cseppnyi életét élte.


A Titkos Völgynek rejtekét

Még nem hagyhatta volna el,

Ám,ha egy érzés szárnyra kélt,

Akkor hát bizony szállni kell.


A Néma Hegynek bánata,

Még a völgyben is átölelte.

De nem búsulna már soha,

Ha szívébe mosolyt csenne.


Magában így elmélkedett,

Egy vén tölgyfa ágán ülve,

S gondolattal mi mást tehet,

Mint fonalat, továbbszőtte.


SÓHAJKA

Hatalmas nagy szíve lehet,

Hisz a hegyek óriások.

Örömében biztos nevet,

Ha feje búbjára szállok.


MESÉLŐ

Csepp ajkán kedves mosollyal

A mogorva hegyet szemlélte,

Édesanyja mint a sóhaj,

Huss, odasuhant melléje.


DÉLISZÉL

Égbe szállnál, vár sok felhő,

De az a perc még nem jött el.


SÓHAJKA

Régen voltam béby szellő,

Babusgatnod már nem kell.


Felrepülni vágyok végre,

Madarak nyomába érni,

De a völgyben éldegélve,

Csak te szoktál erről mesélni.


DÉLISZÉL

Idővel erősebb leszel,

Aztán majd együtt szállhatunk.

Itt van már ez egész közel,

Lesz még temérdek szép napunk.


SÓHAJKA

Ó, ezek Sóhajka lelkét

Megsimogató „anyus” szavak,

De a Néma Hegy vén testét,

Áztatja egyre könnypatak.


Hol lehet az édesanyja,

És magára miért hagyta?


- Valóság -


MESÉLŐ

Az álmából felriadva,

A választ már nem kutatta.

 

 

Tán köddé vált a szellőlány?

Előbb oly közelről látta.   

Ám aztán már ez nem talány

Kedves érintésnek hála.


KATALIN

Ébresztő te kis hétalvó,

Hasadat süti már a Nap.


MESÉLŐ

Mindössze ennyi volt a szó,

Mivel „jó reggelt” puszit kap.


Persze még egy kicsit morci,

Az ébrenlét neki éjjel,

De most már hajlandó szólni,

Haragra szívében nem lel.


ANGÉLA

Ébresztettél azon-nyomban...

Várhattál volna pár percet.

Láthatok az álmaimban,

Itt meg sötét pötty az élet.


De gond ezzel nincs egy szál se,

Folytatódik este álmom.

Tudom nem hunyhat ki fénye,

Mivel én már nagyon várom.


MESÉLŐ

Világtalan volt a gyermek,

Így „csak” szívével érezte,

Egyre-másra könnyek szöktek,

Édesanyjának szemébe.


Ó azok a cseppnyi könnyek,

Gördültek az arcon lassan,

A lélekből jól kiszöktek,

Sóhaj tartott „velük” halkan.


Habár a Pillanat fürge,

Mégis lágyan ringó csónak,

S a gyermekét átölelte,

Mivel híján volt a szónak.


/A folytatásban visszatérünk Sóhajkához, mert nem kis galibába kerül... / 

Denn•  2023. május 22. 13:51

Két világ között - Szinopszis

Angéla egy autóbaleset alkalmával elveszti szeme világát, ám álmaiban továbbra is lát, így a valóság elől, amikor csak teheti, az álomvilágba „menekül”. Ott megismerkedik egy titokzatos világ lakóival, kik nem  emberek, ám tulajdonságaik révén mégis emberiek. Idővel egyre bizonyosabbá válik számára, hogy nem álmodja a történéseket, hanem amíg alszik, tudata összekapcsolódik ezzel a különleges világgal.

Édesanyja nem hiszi egy szavát sem, miközben ő egyre jobban megismeri a másik világ lakóit. Egy nap döbbenetes hír fogadja, miszerint a Sötét Erdő becsalta fái közé a szellőlányt, s azóta nem engedi szabadon. Az erdő, amely már eddig is egyre terjeszkedett, egyre nagyobb teret foglalt el odaát, ám most ez a folyamat felgyorsul. Angéla barátja kiszabadítására indul, annak ellenére, hogy érzi, ha kudarcot vall, végzetes következményei lehetnek. Mint később kiderül nem is tévedett, mert ő a kapocs a két világ között. Őt is hatalmába keríti a Sötét Erdő, így hamarosan megtörténhet az összekapcsolódás. Már a szellőlány édesapja, a Szélvihar sem tud segíteni rajtuk, ám talán valaki a földi világból?

Angéla „ideát” attól kezdve, hogy a másik világban rekedt, kómába zuhan, sőt életjelei fokozatosan gyengülni kezdenek, így már az életet is a tét.

Mindeközben egyre jobban megismeri fogva tartója lelkét, sőt kezdi megérteni miképp jöhetett létre ez a különleges világ, és egészében létezésének mi a célja. Mi lesz,ha a Sötét erdő múltja, és magánya, szeretet ébreszt Angélában, és nem akar visszatérni? Mi lesz,ha összekapcsolódik a két világ? Na és még egy utolsó kérdés.... Mi van akkor,ha a szellőlány világa mindannyiunk lelkében él, s mindaz,amelyről szól a történet, azokban a pillanatokban is zajlik majd, amikor olvasod ezeket a sorokat?

 

 

 

Denn•  2021. november 14. 13:36

A Falevél és a Szellőlány 02-mesevers


/A Két világ között című költemény bevezetője ez a vers,

s bár nem hat úgy, mint "pár tömény", mégis vele többet nyersz :)/

Az első rész elérése: https:

https://blog.poet.hu/sohaj/a-falevel-es-a-szellolany-mesevers-felnotteknek


Ezzel jó sok

Időt nyerhetsz,

Még az is lehet,

Áttelelhetsz.


 

Ugrándozol

Levelekbe,

Talán ez volt

Isten terve.


Jön a Tavasz,

Bonthat rügyet,

De egy levél

Nem kér helyet.


Ott leszel majd

Éppen benne,

Az én tervem

Ennyi lenne.


Tán Isten is

Így gondolja,

Vágjunk bele,

Usgyi, rajta.


FALEVÉL

Mi van, hogyha

Célt tévesztek?

Akkor én is

Rajta vesztek.


Szegény lelkem

Szertefoszlik

S olyan leszek,

Mint a zombik?


SZELLŐLEÁNY

Ne butáskodj

Nincs is lábad,

Megnyugodhatsz,

Leszek szárnyad.


Ha az ugrás

Kicsit téves,

Helyzeted majd

Mégse rémes.


Terellek én

Jó irányba,

Nem hagynálak

Sosem pácban.


Egyet se félj,

Ügyes vagyok,

És majd mindent

Beleadok.


Sok erőt ad,

S ez nem csak álom,

Kiért küzdök,

Kis barátom.


FALEVÉL

Ez most nagyon

Kedves tőled,

Máris bennem

Remény ébred.


Van egy érzés,

Sosem bóvli,

Ó bár tudnék

Meghatódni.


Hogyha nékem

Szemem lenne,

Mostan biztos

Könnyel telne.


MESÉLŐ

Úgy,mint nekünk,

Szívük nem volt,

Barátságuk

Mégis tarolt.


Van,ki legyint

Most csak rájuk?

Inkább vegyünk

Példát róluk.


/A folytatásból kiderül miért illene példát venni róluk, de persze lesz még benne más is :)


Denn•  2021. november 10. 15:50

Te és a csoda/interaktív vers/

Éldegélhetsz szépen csendben,

S köddé válik lépted nyoma,

Titok fátyla akkor lebben,

Ha fényre perdül apró csoda.


Bár még az is megtörténhet,
Hogy ez a csoda óriás,

Hétmérföldes lesz a lépted,

S nem marad el a gyógyhatás.


Jól sejted, hogy hozzád szóltam,

Ki épp ezt most olvasod,

Ott állsz, na de melyik sorban?

Ettől függ a holnapod.


Az egyik sorra árnyék vetül,

Abban állnak a hitetlenek.

Az vagy kívül, mint legbelül?

Erre mérget én nem veszek.


Ha elrejted valódi arcod,

De mégis kinek lesz az jó?

Egész addig ez a te harcod,

Míg nem békéről szól a show.


A másik sor fénytől ékes,

Ott hisznek még a csodákban,

Mert a lélek mindig éhes,

Új dolgokra a nagy világban.


Csodát tenni Isten képes,

De Ő megtette már rég,

Az elmélet így tán téves,

S a többi csoda ránk vár még.


Azt mondom, csoda lenne,

Ha nem bóklásznánk célkeresztben,

Valóra válna Isten terve,

Élnénk békében, s szeretetben.