A Verspillangó

Lehet a vers varázscérna,

S így a dolga mi más lenne,

Lelkednek lesz foltozója,

Persze lehet egy kis lepke.

Lélekmezőn lelhető fel,

Hogyha éppen járnál arra,

Megkérlek, hogy ne ijeszd el,

Mivel mindig félénk fajta.

Ha a Közöny vágna zsebre,

Mely haspókként hízik egyre,

Dugába dől legszebb terve,

Hogy mosolyt csenjen a szívedbe,

Hisz a világ túl mogorva,

S azon ügyködik naponta,

Ha beállsz a szürke sorba,

Álmaidat letarolja

Akár bárkin átgázolva,

Azonban így annyit érnél,

Mint pár morzsa almatorta,

De ezerszer többet ennél.

Így hát nincsen semmi haszna,

Ám, ha pillangóvá lenne,

A helyzet máris megváltozna.

Hisz sosem volt száraz zsemle.

A pillangó nem haszontalan,

Hiszen szeretetre méltó,

Ha messze űzik nagyon sokan,

Kitárul majd az-az ajtó,

Amely oly világba visz át,

Hol a Közöny uralkodó,

S ha úgy érzed,hogy barát,

Mondd, mit ér a földi show?

A pillangó legyen barátod,

S leszáll lelked mezején,

Nem váltja meg a világot,

De ha az éjben cseppnyi fény,

Utat mutathat számodra,

Mert nem rideg léghajó,

És nem is pár apró morzsa,

Mert úgy hívják... Verspillangó.