A pufi katicabogár

Denn•  2024. május 13. 16:18  •  olvasva: 42

Lehetne csak ákom-bákom,

Ám de akkor rám nem lelsz,

Most épp állsz egy állomáson,

És a vonat ez a vers.


Odagördül eléd éppen,

És a döntés rajtad áll,

Lépteidet tartod féken ,

Vagy leszel az,ki épp felszáll.


Ám szólok már jó előre,

Ez a vonat nem szokványos,

Nem csak pöfög hegyre-völgyre,

Furcsaságból lesz itt számos.


A Józan Ész birodalmát,

Amíg száguld, lapátra tesszük,

Valami más viszi a pálmát,

Mivel gyakran lefékezzük,


Pedig szárnyalnia kéne,

Akár egy boldog sas madár,

S ugye tudod mi lesz a vége,

Eljön a nap és fel sem száll,


S fantáziatemetőben,

Egy kis csendbogár sírdogál.

Mosolyát keresi éppen,

Ó de az már messze jár.


Ám ha most azt szeretnéd,

A vonaton ott teremhet,

Ne tartson attól az elméd,

Amit hívnak félelemnek,


Mivel nem egy csúnya fajta,

Hanem aranyoska nagyon,

Hét kis pettyet lelhetsz rajta.,..

Tán hét pettyes bogár-majom?


Hé, ez nem is egy rossz ötlet,

Ugrándozna hát szüntelen,

De maradjon inkább töppedt,

Tovább már el, nem képzelem.


Legyen inkább egy kis kedves

Pufi katicabogárka,

S mivel nehézkesen repked,

Éppen pihizik leszállva,


A szemben lévő ülésen,

S szárnyával feléd integet,

Mire én most tőled kérem,

Ragadjon el a képzelet.


A vers lassan véget ér,

De a katica veled marad,

Lehetsz számára száz esély,

Hogy bármivé átváltozhat,


Vagy marad változatlan,

Pufók katicabogár,

Ha egy érzés lángra lobban...

A döntés most is rajtad áll.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Denn2024. május 13. 16:31

Lehet fogyiznia kéne?