Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A pufi katicabogár
Denn 2024. május 13. 16:18 olvasva: 42
Lehetne csak ákom-bákom,
Ám de akkor rám nem lelsz,
Most épp állsz egy állomáson,
És a vonat ez a vers.
Odagördül eléd éppen,
És a döntés rajtad áll,
Lépteidet tartod féken ,
Vagy leszel az,ki épp felszáll.
Ám szólok már jó előre,
Ez a vonat nem szokványos,
Nem csak pöfög hegyre-völgyre,
Furcsaságból lesz itt számos.
A Józan Ész birodalmát,
Amíg száguld, lapátra tesszük,
Valami más viszi a pálmát,
Mivel gyakran lefékezzük,
Pedig szárnyalnia kéne,
Akár egy boldog sas madár,
S ugye tudod mi lesz a vége,
Eljön a nap és fel sem száll,
S fantáziatemetőben,
Egy kis csendbogár sírdogál.
Mosolyát keresi éppen,
Ó de az már messze jár.
Ám ha most azt szeretnéd,
A vonaton ott teremhet,
Ne tartson attól az elméd,
Amit hívnak félelemnek,
Mivel nem egy csúnya fajta,
Hanem aranyoska nagyon,
Hét kis pettyet lelhetsz rajta.,..
Tán hét pettyes bogár-majom?
Hé, ez nem is egy rossz ötlet,
Ugrándozna hát szüntelen,
De maradjon inkább töppedt,
Tovább már el, nem képzelem.
Legyen inkább egy kis kedves
Pufi katicabogárka,
S mivel nehézkesen repked,
Éppen pihizik leszállva,
A szemben lévő ülésen,
S szárnyával feléd integet,
Mire én most tőled kérem,
Ragadjon el a képzelet.
A vers lassan véget ér,
De a katica veled marad,
Lehetsz számára száz esély,
Hogy bármivé átváltozhat,
Vagy marad változatlan,
Pufók katicabogár,
Ha egy érzés lángra lobban...
A döntés most is rajtad áll.
Denn2024. május 13. 16:31
Lehet fogyiznia kéne?