A mobil és a mókus

Figyelj Ember most rám jól,

Igen te, aki hallgatsz épp,

Ha életed arról szól,

Hogy kell a pénz még, még, még,

Ám ha akad néhány perced,

Hogy üldögélj egy parkban,

A mobilod elő kell venned,

Hát persze,hogy nyomban.

Érzed, de nem érint meg

Az ébredő tavasz sóhaja,

Egykedvűen dobban szíved,

Fontosabb a lájkok ostroma.

Egy mókus figyel kíváncsian,

A szemben lévő tölgyfáról,

De te úgy,mint nagyon sokan,

Megfeledkeztél e világról.

Lelkedet épp birtokolja

Egy arctalan zord világ,,

Álmaidat lekódolja,

Hol nem nőhet csak fémvirág.

A mókus kíváncsi fajta,

Irány hát az ágnak széle,

Vissza magát most sem fogta,

S a furcsa lényt jól megnézte.

Nem értette mért ül egyre,

És valamit bőszen bámul,

Ha nála egy kis makk lenne,

Odadobná most galádul,

De persze csak jó szándékból,

A semmittevést hagyja abba,

Ám de marad ez csak óhaj,

Mivel nincsen éppen makkja.

Süt a nap,s a szellő táncol,

Ennyi neki elég éppen,

S élhet a világban bárhol,

Na de persze nem egy széfben,

A nagy lénnyel nem cserélne,

Ki perceit tékozolja,

Újra igazán élni kéne,

A szebb jövőnek ez a kulcsa.