Cseppnyi óriások - Két világ között

Denn•  2024. április 15. 16:42

Embercsoda

/Részlet a "Cseppnyi óriások:Két világ között" című verses-zenés utazásból./

Ha egy kismadár a Béke,

Emeld tenyeredbe végre,

Az út szélén ázva-fázva,

Törött szegénynek a szárnya.


Riadtan néz az óriásra,

Ó bár egy nap újra szállna,

Szíve akkor vidám lenne,

De csak gubbaszt oly rég egyre.


Piciny testét összehúzza,

Mintha egy kis pamacs volna,

Köd, vagy kámfor inkább lenne,

Saját magát eltüntetve.


De ez persze csoda volna,

S ilyet tenni nincsen módja,

Mindeközben pislog csendben,

S izeg-mozog tenyeredben.


Furcsa, de már alig fázik,

S félelme sem repetázik,

Nem érti a történteket,

A böhöm lény jó is lehet?


A válasz ott van a szívedben,

Ha egy érzés szólít éppen,

S mit kell tenned, máris tudod,

Apró szárnyát gyógyítanod.


Ehhez nem kell géz, vagy gyógyszer,

Gyógyítható szeretettel,

S ezt úgy hívják, „Embercsoda”,

Mire vársz még, indulj nosza.


Vidd magaddal otthonodba,

A dolgod most ennyi volna.

Piciny ágyat vessél neki,

S ne félj zokon ezt nem veszi.


Sőt hálásan pislog érte,

S a csodáknak még nincsen vége,

Reggel kelve nem találod,

S de furcsa, hogy mégse bánod.


Az ágy alatt nem keresed,

Mégis érzed, hogy megleled.

S nem keresed ajtó mögött,

Mert szívedbe beköltözött.


Denn•  2024. április 15. 11:48

Bevezető

E-rímekből kovácsolt

Látszólag mesés történet,

Mágikus hidat ácsolt,

Tündérnek, embernek, törpének,


Amin átkelhetsz majd te is,

Hogyha végig velünk tartasz,

Bár,ha gondolod, csak legyints...

"Ilyen mesét százat hallhatsz.”


Ám de szólok jó előre,

Hogy a mese most nem pálya.

Való világ keringője...

És ezennel felkér táncra.


De vigyázz, mert itt a Látszat,

Tényleg egy jó nagy csaló,

És hát soha el nem fárad,

Miképp a fürge léghajó,


Amibe, ha beszállsz mellénk,

Szólok , hogy ez nem lesz más,

Mert így hívják már réges-rég,

„Véget nem érő utazás.”


Bár a történet véget ér,

Ám de ez csak látszólagos,

Mert azt súgja a Déli szél,

„Ami kerek, sosem lapos.”


Így hát aztán éppen ezért,

A valóság lesz a folytatás,

S megosztok veled egy reményt,

Hogy nem más,mint gyógyhatás,


Lehet majdan a léleknek,

Hogyha a szó itt célba ér,

Hát ne kérd, hogy fékezzek,

Mert csak úgy lehet majd esély,


Hogy száguldunk a léghajóval,

Éppen négy világon át,

S remélem az nem csak óhaj,

Vár majd lent sok jó barát.


Így hát leszállunk mi gyakran,

Fantáziánk mezejére,

S azt megjegyezném halkan,

Ideje, hogy döntsél végre.


Velünk tartasz, vagy lent maradsz,

A Hétköznapok tengerén,

S tán a csónakodba ragadsz,

Ahol ritkán ér a fény.


A mi utunkat is majd állja,

A felhők sötét, bősz hada,

S Mr Balsors kiabálja,

„Itt nem juttok át soha!”


Ne várj csodát, hogy csettintünk,

S a felhők hipp-hopp tünnek el,

Mégis csodát kéne tennünk,

Ha egy érzés átölel.


Most már tényleg elég a szó,

Jöjj történet, semmi más...

Mondd csak, miért lennél apró,

Hogyha lehetsz az óriás?

Denn•  2024. április 10. 16:23

Hét angyal

/Részlet a Cseppnyi óriások: Két világ között című elbeszélő költemnényből./


Mutasd hát magad, de azt az arcod,

ami sosem látható,
ha csenddé fakad a legszebb álmod,
mit ér ez a földi show?

Most csak az legyél, aki legbelül,
s ne mindössze bárki más,
ki éppen hogy él, fel nem repül,
rám nézve csak engem láss.

A szürkék tánca a földre ránt
hosszú évek óta már,
nincs varázspálca , vagy jó barát,
hogy átöleljen a nyár.

Hát összegyűlnek az ereszeden
a csendből gyúrt jégcsapok,
és köréd ülnek ők éppen heten
a didergő angyalok.

Mosolyod volna a legszebb álmuk,
de teljesen hiába,
csak ülsz egy széken, legyintve rájuk,
önmagadat sajnálva.

A szívbéklyó, a magány csendje,
réges-rég a múlthoz láncol,
hát végre élni ideje lenne,
de úgy Istenigazából.

Én, amit súg a szívem, azt teszem,
s habár csak ember vagyok,
nézd... körénk gyűlnek ők épp heten,
a már mosolygó angyalok.



Denn•  2024. április 5. 16:08

Cseppnyi óriások - Két világ között - részlet

- VALÓSÁG -


MESÉLŐ

A gyermek ekkor felriadt,

Furcsa, robaj szerű zajra...

Az álomburok felfakadt,

Ha valóságban is hallja.


Sötét lepel, hogyan került

A Néma Hegynek ormára?

Biztos jócskán meg is rémült,

Az apró szellőlányka.


De az ajtó nyílt szép csendben,

Majd aggódó léptek zaja...

Ki mást érhetünk így „tetten”?

Ő nem más, mint egy édesanya.


KATALIN

Tudom nagyon csúnya egy zaj,

Ha dühöng a szél odakint,

Ne félj kicsim, nincs semmi baj,

Csak vihar készül már megint.


ANGÉLA

Vihar lesz, de óriási!

Utánam jött az álmomból.

Ablakot mind be kell zárni,

Engem akar, jajj tudom jól.


KATALIN

Itt maradok végig veled,

Amíg a csúf vihar kitart.


ANGÉLA

Anya te ezt nem értheted,

Álmom biztos nagy bajt kavart.


Tán Sóhajka apukája,

Látta, „leső” kislány vagyok.


KATALIN

Lesni egyre szájat tátva,

Tényleg nagyon nem szép dolog.


MESÉLŐ

Kiflit formált ő az ágyon,

Gyermekét jól átölelve.

S ha meggy volna, meggyfa ágon,

Mellette a gyermek lenne


KATALIN

Te vagy nekem legszebb álmom,

S lehet neki bármi terve,

Nem engedem, azt hogy bántson,

S elbandukol innen messze.


ANGÉLA

Butaságot beszélsz egyre,

A szélvihar nem bandukol.

Anya, te élsz sok-sok éve,

De ezt ovis is tudja jól.


KATALIN

Hé, nem vagyok vén annyira,

Akár a vasorrú bába.


ANGÉLA

Az irigységtől lilulna,

Hogyha téged épp most látna.

 

KATALIN

Ő, meselakó örökre,

Nem jöhet át onnan senki.


ANGÉLA

S, ha házunk előtt reggele,

Ott szökdécsel vígan Bambi?


KATALIN:

Megfogtál most kicsim engem,

Vitába nem tudok szállni.


ANGÉLA

Anya viseld el ezt csendben,

Néha napján veszít bárki.


KATALI

Halkulni kezd kint a lárma,

Csitul már a szél haragja.

 

ANGÉLA

Akkor Sóhajka apukája,

Biztos megbocsájtó fajta.


MESÉLŐ

Megnyugodott hát a gyermek,

Nem történt meg még a nagy baj,

De én attól előre félek,

Nem marad így ez az óhaj.


Az első rész most véget ér,

S akit a folytatás érdekel,

Az mind, mind visszatér,

S tán megannyi titokra lel.

Denn•  2024. április 4. 16:03

Cseppnyi óriások: Két világ között 01. részlet

Ha szállsz, magasan szállj,

Égig érő hegyek felett,

Ha szállsz, ne add alább,

Sasok között legyen helyed.

/Pár másodperces ének és bevezető zene, ami alatt az előadók, a zeneszerző, az énekesek és a történet írójának a neve olvasható./


- Álomvilág -

 

MESÉLŐ:

A szellőleány megpihent

A bús, Néma Hegyhez érve,

Eddig még sosem tett ilyet,

Csak cseppnyi életét élte.


A Titkos Völgynek rejtekét,

Még nem hagyhatta volna el,

Ám, ha egy érzés szárnyra kélt,

Akkor hát bizony szállni kell.


A Néma Hegynek bánata,

A völgyben is átölelte,

De nem búsulna már soha,

Ha szívébe mosolyt csenne.


Magában így elmélkedett,

Egy vén tölgyfa ágán ülve,

S gondolattal mi mást tehet,

Mint fonalat, továbbszőtte.


SÓHAJKA

Hatalmas nagy szíve lehet,

Hisz a hegyek óriások.

Örömében biztos nevet,

Ha feje búbjára szállok.



MESÉLŐ

Ekkor egy hang szólította,

Ami jócskán meglepte,

Mivel ezt ember módra,

A tölgyfa egyik ága tette.



ÁG-ICA

Rám ültél, bár nincsen súlyod,

Hát ez azért elég furcsa.



SÓHAJKA

A dolgot kicsit te eltúlzod,

Mert a súlyom nem csak nulla.



Ráadásul akkor nevem,

Nem lehetne mondjuk Panka,

Ha egyensúlyban volna velem,

Úgy hívnának, Súlytalanka.


Nekem inkább az a furcsa,

Ág létedre tudsz beszélni.



ÁG-ICA

Azt szeretnéd legyek néma?

Nem szép dolog ilyet kérni.



SÓHAJKA

Ugyan, dehogy, félreértesz,

Minden szavad kedves nekem,

Örülök, hogy tényleg élhetsz,

Akkor is,ha nincsen szíved.



ÁG-ICA

Épp elég, hogy lehet lelkem,

S ha átölel a képzelet,

Magamat egy könyvben lelem,

Mert én vagyok az ékezet.



SÓHAJKA

Tetszik, hogy ilyen szerény vagy,

Pedig a könyv is lehetnél.

Van, aki kicsi, bármily nagy,

De te már most több vagy ennél.



ÁG-ICA

Mikor a képzelet szárnya

Magasba repít tégedet,

Mi a lelkednek vágya?

Táncra felkérni egy felleget?



SÓHAJKA

Ez az ötlet bejön nagyon,

Így hát én majd kipróbálom,

Vagy lennék szó fehér lapon,

De melyik, azt még nem találom.



ÁG-ICA

Szerintem az legyen mondjuk,

Mit mellőznek az emberek.

Az Internet minden vágyuk,

És szeretni már sóherek.



Persze van köztük kivétel,

Így hát maradt még remény,

És ha szívükhöz ér el,

Vers, elbeszélő költemény,



Nem érkeznek a Sehovába,

Bár Mátrix világ a neve,

Programok közt kelve-járva,

Mi az életnek lényege?



Milyen jó, hogy e világban,

Nincsen sehol gépezet,

S nekem is lehet a vágyam,

Legyek csak egy ékezet.



Éppen azon a fehér lapon,

Min helyet adsz a szavaknak,

Vagy kis virág a domboldalon,

S leszakítasz magadnak.



SÓHAJKA

Remélem ez csak rossz vicc,

Ugye nem vagy macskalány,

Mert akkor azt mondom, sicc,

S hogy mit tennék, nem talány.



Odaülnék melléd éppen,

A mosolyomba öltözve,

S lelked sosem halna éhen,

Szeretettel öntözve.



Egy kis virágot letépni,

Kész merénylet ellene,

Lesz még pár napja élni,

S aztán jő a Végzete,



És testét-lelkét elragadja,

Ezt nem tudják az emberek,

Bár lehet a szívük súgja,

De önző énjük kap helyet.



ÁG-ICA

Jól értem, hogy a barátságunk

Éppen rügyet fakasztott,

Mert emberré sosem válunk,

Aki éppen akasztott.



SÓHAJKA

Húzós ez a hasonlatod,

De tükrözi a lényeget,

Mi azzal húzunk nyerő lapot,

Hogy önző énünk nem lehet.



ÁG-ICA

Hát azért van némi talán,

S így nem lettünk angyalok,

De nem annyi, mint ide Japán,

Ennyit biztosan tudok.



MESÉLŐ

Jól el voltak így ők ketten,

Mivel nem emberek,

Akkor lesz majd minden rendben,

Ha egyre gyűlnek a fegyverek?



A választ a jövőnk tudja,

Tán megússzuk a bősz vihart,

Hát öleled át, ne légy lusta,

Az Élet nevű nagy hepajt.