Két világ között

Denn•  2019. március 4. 09:00

Lelked hatalmas udvarán

E vers, a történet bevezetője..


Az Életóriás tengerén

Átutazók vagyunk mindannyian,

Ennél nem lesz jobb esély,

Mégis sodródnak csak oly sokan.


Lélekcsónakunkban ülve

Látszólag egymagunk evezünk,

A Balsors álmát összegyűrve,

Hisszük, békés szigetre lelhetünk.


Tán elérhető legszebb álmunk,

Amíg hitünk a két evezőlapát.

Egymagunkban sosem voltunk,

Ő végig elkísér,mint egy jó barát.


Ha kérdezzük,mért válaszolna?

Hisz épp elég,ha ott van velünk.

A földi létünk egy hosszú próba,

S békére csak a túl parton lelünk?


Persze meglehet,hogy tévedek,

S válaszra lelhetsz a szélcsendben....

Mikor eloszlanak a zord fellegek,

Egy érzés megsúgja szívedben,


A létezésünk titkát, s lényegét,

Amire nincs is szó talán,

Csodákról mesél a Déli szél,

Lelked hatalmas udvarán.

Denn•  2019. február 14. 12:33

Szereplők és részletek

Denn•  2019. február 14. 10:33

Szereplők

ANGÉLA

Egy autóbaleset alkalmával, amit úgy érzi ő idézett elő, elveszti szeme világát, míg édesapja a baleset következtében már egy éve kómában fekszik.

Álmaiban, ahol lát továbbra is, egy különleges világra lel, s, habár ott nem élnek emberek, de a Szél, az Erdő, a Kispatak, és „többiek”, mind-mind beszélnek, sőt emberi módra viselkednek. A napok múltával egyre bizonyosabbá válik számára, hogy ez a furcsa világ valóságosan létezik, csak lelke az alvással töltött idő alatt képes összekapcsolódni vele.


KATALIN

/Angéla édesanyja/

Idővel egyre több bizonyosságra lel a másik világ létezéséről, de próbálja ezt képzelgésnek, és véletlenek sorozatának betudni.


SÓHAJKA

Látszólag csak egy egyszerű szellőlány, aki szeretne már szabadon szállni a nagyvilágban, nem csak a Titkos völgyben élni. Még nem sejti, hogy már most is hasonló mértékű erő lakozik benne, mint édesapjában, a Szélviharban.


SZÉLVIHAR

Látszólag rideg apa, szigorú elvek szerint neveli kislányát. Ám mikor gyermekének sorsa válságosra fordul, kiderült mennyire szereti, s bármit megtenne érte.


DÉLISZÉL

Ő épp ellenkezőleg, engedékeny kislányával, aki,ha rossz fát tesz a tűzre, akkor sem tud haragudni rá.


NÉMA HEGY

Sóhajka szeretné szóra bírni, hisz szegény nagyon magányos lehet szeretteitől távol élve, akikhez lehet soha sem juthat el.


SÖTÉT ERDŐ

A hely, ahová még a Szélvihar sem mer beszállni. A hely, amely fokozatosan egyre nagyobb teret foglal el Angéla „álom világában”. A hely, amely egy nap megszólítja Sóhajkát, teljes szabadságot ígérve neki.


DIDERGŐ KISVIRÁG

A Sötét Erdőben él egyetlen virágként, s habár sosem érte még napfény, mégsem hervad el. Minden álma, hogy egy napfényes rétre kerüljön valami csoda folytán, ám érzi, hogy valami összekapcsolja lelkét az erdővel, amit nem tud, vagy tán nem is akar szavakba foglalni.


PILLANGÓ

A másik világ egyetlen olyan lakója, „kinek társai” élnek a földi világban is. Érzi, hogy nem ez az ő világa, de nem emlékszik a múltjára. Folyamatosan keresi a kiutat, így idővel enged a Sötét Erdő csábításának, miszerint rajta keresztül meglelheti a kiutat. Jó barátja a Szellő lánynak, ki biztos benne, hogy becsapta az Erdő a Pillangót, és utána indul, hogy megmentse.


LÉLEGZŐ RÉT

Angéla egyik „álmában” éppen a közepére „pottyan”. Mikor kiderül, hogy minden egyes fűszála él a rétnek, kezdetben képtelen rászánni magát, hogy elhagyja, így az álomban ragad. Mikor mégis rászánja magát, már késő, mert a rét megnyílik alatta.


A HANG

Kapocs” két világ között. Sokáig még a Mesélő sem tudja róla, hogy kicsoda.


APADÓ TÓ

Hite elhagyta, nincs semmi terve, így vált azzá, ami a neve.


FÜRGE KISPATAK

Mindíg vidám és játékra kész, Sóhajka nála szeret legjobban elidőzni.


NYAFOGÓ NYÁRFA

Gyakran zsörtölődik, mert mindig egy helyben kell állnia, ráadásul épp télen veszíti el a lombkoronáját, amikor a legnagyobb szüksége lenne rá, hogy melegítse.


REMEGŐ NYÁRFALEVÉL

Minden évben van egy remegő levél a Fürge Kispatak mellett álló Nyárfán, mely az ősztől előre fél, hogy mi lesz vele. A Kispatak és a Szellőlány hiába próbál lelket önteni belé, ám Angélának talán sikerülhet.


MESÉLŐ

Hiába van rálátása a két világra, kiderül, még ő sem tévedhetetlen.


Denn•  2019. február 4. 11:14

A Jövő nyomában

 Nem láthattuk még soha,

Tán már félig teli pohár a lélek pulton.

Van, ki így szól: „Ostoba!”

A Jövő degeszre tömve jó nagy puttony.


Még csak sejthetjük mi van benne,

És persze nem a Télapó hordja,

Könny, mosoly, na meg jószerencse,

S az arányoktól függ a súlya.


Van,ki egyre a lelkén cipeli,

Már itt, a jelenben járva,

Önmagát még mindig keresi,

Miközben megfakult álma.


Akármerre útnak indul,

Követi egy sötét felhő,

Az ég így soha ki nem tisztul,

Ez már szinte észveszejtő.


Egyre csak a jövőt lesi,

Pedig eddig sosem látta,

A múló időt zokon veszi,

És az Élet nem barátja.


Rohan reggeltől akár napestig,

Mégsem jut előre,

Pihenni kéne csak egy percnyit.

Talán majd jövőre?


Bár a Pénz csak gyűlik egyre,

Ám a Lényeg köddé vált.

Nekem nem volt gondom erre,

Mert egy szép nap elém állt.


Egyetlen szót sem szólt,

De a mosolyával átölelt.

Kérdésem hozzá nem volt,

Mert létével már felelt.


Azóta jó irányba tartok egyre,

S többé le nem térek.

Nincs szükségem tömött zsebre,

Hogy célomhoz elérjek.


Megkérdezték tőlem páran,

Na és mi volna a lényeg?”

Nincsen szárnyam,nincsen váram,

A Jövőtől mégse félek.


Ha majdan egyszer elém állna,

Mélyen a szemébe nézek,

És felkérném egy lélektáncra,

Hadd érezze, hogy még élek.


Átölelném, s átölelne,

Mert a csodára nem várok,

Önmagamnak megfelelve,

Mindíg emelt fővel járok.

Denn•  2019. január 31. 11:28

Szinopszis

Angéla egy autóbaleset alkalmával elveszti szeme világát, ám álmaiban továbbra is lát, így a valóság elől, amikor csak teheti, az álomvilágba „menekül”. Ott megismerkedik a Szellőlánnyal, ki egy titokzatos világ lakója, ahol nem élnek emberek, ám tulajdonságaik révén mégis emberiek. Idővel egyre bizonyosabbá válik számára, hogy nem álmodja a történéseket, hanem amíg alszik, tudata összekapcsolódik ezzel a különleges világgal.

Édesanyja nem hiszi egy szavát sem, miközben ő egyre jobban megismeri a másik világ lakóit. Egy nap döbbenetes hír fogadja, miszerint a Sötét Erdő becsalta fái közé a szellőlányt, s azóta nem engedi szabadon. Az erdő, amely már eddig is egyre terjeszkedett, egyre nagyobb teret foglalt el odaát, ám most ez a folyamat felgyorsul. Angéla barátja kiszabadítására indul, annak ellenére, hogy érzi, ha kudarcot vall, végzetes következményei lehetnek. Mint később kiderül nem is tévedett, mert ő a kapocs a két világ között. Őt is hatalmába keríti a Sötét Erdő, így hamarosan megtörténhet az összekapcsolódás. Már a szellőlány édesapja, a Szélvihar sem tud segíteni rajtuk, ám talán valaki a földi világból?

Angéla „ideát” attól kezdve, hogy a másik világban rekedt, kómába zuhan, sőt életjelei fokozatosan gyengülni kezdenek, így már az életet is a tét.

Mindeközben egyre jobban megismeri fogva tartója lelkét, sőt kezdi megérteni miképp jöhetett létre ez a különleges világ, és egészében létezésének mi a célja. Mi lesz,ha a Sötét erdő múltja, és magánya, szeretet ébreszt Angélában, és nem akar visszatérni? Mi lesz,ha összekapcsolódik a két világ? Na és még egy utolsó kérdés.... Mi van akkor,ha a szellőlány világa mindannyiunk lelkében él, s mindaz,amelyről szól a történet, azokban a pillanatokban is zajlik majd, amikor olvasod ezeket a sorokat?



Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom