RapperVers

Ismertető
smoke86•  2019. november 26. 11:37

A világom

Hús vér ember vagyok, látod hibázok ahogyan más is, 

Hozok rossz döntéseket - na meg olykor mást is, 

Mondok ki szavakat amiket bánok - van ilyen fázis,

Teszek dolgokat, amikre nincs megoldás máris.


Segítséget nem kérek, vagy ha igen az is ritka,

Azt is csak olyan embertől kinek a lelke lelkem titka, 

Engem mégis megtalál a kérés, belendít akár a hinta,

Lelkembe vesődik, ahogyan papírba a tinta.


Pedig sokszor tudom jól, hazugok mint az álom,

Mégis vagyok olyan marha megteszem, csinálom,

Sosem vártam senkitől ezért veregessen vállon,

De az üres szavak fájóbbak, mint száz ütés az állon.


Voltam én már önző kutya, ki a sajátját se védte,

Hajtott az érdek, nem érdekelt mi lesz a vége,

De az élet olyan pofont osztott, azt mondom: megérte,

Kíméletlen volt, akár egy kobrának a mérge.


Felnyitotta szememet, hogy lássam mély az árok,

És a legalján járok ahol éppen állok,

A csoda nem visz felfelé, hiába is várok,

Szembenéztem önmagammal és azóta már szállok.


Olyan útra léptem, hol nem jár előttem senki,

Hol voltak nappalok mikor nem volt mit enni,

Hol sorstársakra leltem, kiket nem érdekelt semmi,

Hol megtanulhattam, milyen embernek is lenni.


Ám ennyivel nem úszom meg, ezt tudtam, nem is féltem,

Éjszakánként az Istenemet mindig arra kértem,

Minduntalan emlékezzek mekkora a vétkem,

És soha ne feledjem el, kinek mit is értem.


Hisz ifjúként ragadt el a magány a társaságban,

Akkor átértékeltem magam az egész világban,

Nem számíthattam senkire - megannyi tőr a hátban,

Így találok társaságot mára a magányban.


Soha nem felejtem el, kikért mit is tettem,

Sokan mára már csak néznek rám meredten, 

Soha nem kellett tartsák a hátukat helyettem,

Amit főztem magamnak, azt kilóra mind megettem.