Gyerekként képzeltem: hírhedt leszek, egy állat,
És a ritmikám padlóig ránt majd minden állat.
Én is boombap-en nőttem fel, nem érdekel az autotune,
A rapem öregsulis, ha nem tetszik maradj az ajtón túl.
Mer'...
körömbe az lép be, ki eldobja az álarcot,
Én nem beefelek, nem játszok álharcot.
Kiállok bármikor, elmondom mekkora szar vagyok,
És utolsóként az elsőnek egy kört hagyok.
Majd...
meglepődve konstatálom megint jót hozok,
Háttérben igazság, arcba gerinctelen sorok.
Meglepődve konstatálod igazat szólok,
És az igazság az ezek igazságos bókok.
Ezért...
van az, hogy mindenki csak lenéz,
Köpködnek rám, de megtörni azt nehéz.
Varjak közt veréb vagyok, aki bizony merész,
Ez sokak szemét szúrja, míg másokat felemészt.
Hidd el...
a képzeletek képében kétkedek,
A valóságot úgy látom csak kérkedő képletek.
Álmaikat kergető életek, végetek...
Nem vagyunk mások csak kezdetek és végletek.
Sétáló holtak...
hogy lássam nem kell tv,
Kézbe "MyPhoneBaci" mit nem fedez a tb.
De örülj magadnak...
Van fészbúk meg tvitter
csillivilli filter, instant selfie inger.
Szerkesztő: smoke86
Figyelők: 2
Levert hallgatókért, a színpadon juszt megállok;
Némaság ül, csak a légy zendül az esti finálén.
Szólalok most, mint rím költemény; s a sorok közt
Váró nagyérdemű szemek intenek felém.
Mond Hofi, mit ér remegő kezekben e romlott kormány?
A múltban tekingetni vajon mit is ér?
Rég megmondtad, viccesen vetve előre a jelent;
Álnok, képmutató, korrupt: s hazánk fénye borul