Egy szív vallomása...

smoke86•  2020. január 2. 18:02

Szervusz Kedves, remélem jólvagy, sokszor eszembe jutsz... 

Bár tudnám hogy vagy... Hiànyzol!!! De erről Te is tudsz...

Elmerengve bámulom a be-bevillanó képeket,

amit adtunk egymásnak: gyönyörű emlékeket.


Volt ami volt, ez ettől szép, tudom,

ettől csuklik meg hangom, ahogy ezt kimondom.

Még mindig könnyes szemem, ha a számra veszlek...

Nem jól van ez így... Többé nem kereslek.


Mer más utakat járunk, más az amit látunk,

mások lettünk egymásnak, és más is amit várunk.

Egy üdítő szempár, sok kedves pillanat,

pár kósza mosoly, mi Kettőnkből megmaradt.


Libabőrös leszek, ha arcod magam előtt látom,

ha hangodat hallom... kellemes, akár egy álom.

De a valóság az másról szól, ott nincs ketten, csak Én és Te, 

ott csak állok s vágyom kezed foghassam kezembe;


Hogy érezzem újra illatod, testednek rezgését,

csókodnak lágyságát, szemednek szépségét.

Hogy elmondhassam mit soha nem mertem,

Te vagy mindenem, érted eladnám a lelkem.


De nem tehetem... Rossz üzlet ez az ördögnek...

Így maradnak az emlékek, mik soha ki nem törlődnek.

Érzèsek halmaza kötnek most gúsba teljesen,

hiába mondom, már nem érint meg: Hiányzol Kedvesem.


Csak ezek maradtak, napról napra halva élek.

Egyre távolabb látlak, s tudom, el nem érlek.

Minden reggel Veled kelek, fohászkodom az ég földszintjén;

légy Boldog Drága... Csak ezt kérem... Szívemből, őszintén...


2015.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

smoke862020. január 3. 12:25

Azt hiszem, végtelen nagy szeretet...meg csalódás, és fájdalom... Az élet már csak ilyen...

Mikijozsa2020. január 3. 12:22

bocs szeretet

Mikijozsa2020. január 3. 12:21

nagy szeretek írathatta veled annyira meggyőző, gratulálok