A második Énem

smoke86•  2019. november 16. 21:16

Mára - nem érdekel mit is gondolnak.
Mára - üres szó lett sok ígéret.
Mára - nem mérték amit mondanak.
Mára - üres szívből jön az ítélet!


Mára leporoltam magamról a szennyet,
Átvágtak, kihasznált a sok gyökér.
Porból felállva tekintem a mennyet,
Csak nevetek a sok elhullatott könnyekér.


Mára elfogyott a jellem,
a jófejség meg ilyesmi,
Maradni akarsz?
Próbálj a körhintámból nem kieseni.
Piszkos módon pörög,
Olyan gyilkos fajta,
S aki hajtja (Én) 
Lett a leggonoszabb rajta.


Nem azért mert kell, igazából jólesik,
S teszek rá, ha valakit evvel megbántok.
Pusztuljon mind, akik csak hibáimat keresik,
Évek teltek el, miket mára bánok!


Már nem várok semmit,
Se magamtól se mástól,
Éljük az életünket,
Csak van akit még gától,
A lelkiismeret...
Ez komolyan boldoggá tesz,
Mára befejezem, de holnap folytatása lesz!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!