A másik Énem

smoke86•  2019. november 15. 10:27

Sokan mondták az érzéseimre hogy tiszták, meg látják,

De a lelkem vad tűzben ég, az acélt ezen vágják!

Az angyalok sírnak, mer tudják jól, hogy ki vagyok,

A démonok is rettegnek, ha éppenséggel kivagyok.


Nem ilyennek születtem, de átnevelt a végzetem,

Elborult lett az életem, és a retry-t már nem kérhetem!

Az álmaim megtörték, mikor még meg sem szültem,

Hát lettem rémkép, és ezt a valóságba küldtem!


Azért lettem rideg, mert túl sokat törődtem,

Revansot nem vettem, csak létezésük töröltem.

Sok fájdalom...mint felhők fölöttem,

Napról napra növekedtek, és én hozzájuk kötődtem.


Hazudnék ha mondanám, idővel majd változok,

Nem ámítok senkit, ha kihasználnak átkozok.

Kirekesztett vagyok, egy száműzött senki,

Egy olyan világban, hol az értékrend már semmi!


Hol szenny lepi az elmét, rohasztja a pátriám,

S így próbáljam tartani az emberi empátiám?

A terápiám erre egyszerűen tök érdekes:

Amit kapok azt adok. Ugye hogy tökéletes.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!