Mikor életre kelnek a bábok

Emerald•  2017. augusztus 13. 05:21

Egy nyisszantás és többé nem függsz dalilokon...

Egyenesen megyek, utamat nem keresztezi semmi. Nézek előre, számomra nem létezik más.

Otthon hagytam a gonddal teli málhát és indulok tavaszommal át nyaramba. Néha igaz felbotlok egy-egy kőbe, de többé nem nevetem ostobaságomat. Hol van már az aki volt, hol van már az, ami lesz? Itt vagyok, már nem bandukolok, nincs több időutazás, lassan megérkezek. Nem remegek többé, hiszen haszontalan, színed elé ajánlom mindenemet. Nincs többé harag s nincsen bosszú sem, a mohóság is homályba vész, szeretni is csak egyet szeretek: nem szeretek többé beléd. Eldobom díszeim, ócska kacatjaim, féltve szorongatott énemmel együtt. Nem érdekelnek többé a hazug szónoklatok, bármit hozzávághatsz eztán fejemhez, többé fel nem fogom. Búcsúzom tőled zsarnoki kény, a szabadságot mérik. A vulkán már forr, őrjöng, mégis ott ülök csendben a szélén, a tornádó ezer árbócot zúz, dalolok a közepén. Ha besétálsz ide mellém, csendben ülj le és füledbe suttogom: értsd meg kérlek, itt az otthonom!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2017. augusztus 14. 08:32

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Mikijozsa2017. augusztus 14. 08:32

@Emerald: való igaz

Emerald2017. augusztus 14. 00:35

@Belle: @Mikijozsa: Nem kell több a teljességhez, egyszerű tematika alapján működik, csak mi emberek bonyolítjuk túl.

Belle2017. augusztus 13. 10:47

szép...

Mikijozsa2017. augusztus 13. 10:13

csudajó