The Fire of Emerald

Emerald•  2017. augusztus 13. 08:47

Odaátról

A Világosság Angyala, pénteken, fekete kutya képében rángatott vissza a szakadék széléről.
Nem sok h
íja volt, hogy ellobbanjak.

Emerald•  2017. augusztus 13. 08:37

Színek

Látom a ragyogást,

Nap fénye táncol az ablakon,

Sárga köntösbe bújik a fény.

 

Hallom a csacsogást,

Megvillanó, mosolygó arcon,

Felém sugárzó remény.

 

Érzem a melegét,

Ölelésekbe bújt percekben,

Pillangóként szálló lény.

 

Várom a rezdülést,

Szívnek fagyából olvadást,

Eleven költemény.

 

Tapintja a lelkemet,

S oly sok miegymást,

Nem teszek vallomást.

 

Maradjon szabadnak,

Ne egy elejtett vadnak,

Őrzöm e látomást.

 

Perceim hullanak,

Szép emlékképével,

Lángjait elviszi.

 

Egy érzés marad,

Mi mindent betölt,

S szívem elhiszi.

Emerald•  2017. augusztus 13. 05:21

Mikor életre kelnek a bábok

Egy nyisszantás és többé nem függsz dalilokon...

Egyenesen megyek, utamat nem keresztezi semmi. Nézek előre, számomra nem létezik más.

Otthon hagytam a gonddal teli málhát és indulok tavaszommal át nyaramba. Néha igaz felbotlok egy-egy kőbe, de többé nem nevetem ostobaságomat. Hol van már az aki volt, hol van már az, ami lesz? Itt vagyok, már nem bandukolok, nincs több időutazás, lassan megérkezek. Nem remegek többé, hiszen haszontalan, színed elé ajánlom mindenemet. Nincs többé harag s nincsen bosszú sem, a mohóság is homályba vész, szeretni is csak egyet szeretek: nem szeretek többé beléd. Eldobom díszeim, ócska kacatjaim, féltve szorongatott énemmel együtt. Nem érdekelnek többé a hazug szónoklatok, bármit hozzávághatsz eztán fejemhez, többé fel nem fogom. Búcsúzom tőled zsarnoki kény, a szabadságot mérik. A vulkán már forr, őrjöng, mégis ott ülök csendben a szélén, a tornádó ezer árbócot zúz, dalolok a közepén. Ha besétálsz ide mellém, csendben ülj le és füledbe suttogom: értsd meg kérlek, itt az otthonom!

Emerald•  2017. augusztus 13. 05:09

Mosoly

Aki nem mosolyog velem,

Sosem ért meg igazán,

Annak zárva marad a lelkem,

S örökre néma a szám.

Emerald•  2017. augusztus 7. 10:39

A Kút

Rozsda és gyász,

nem lesz több nász.

megnyílik a Pokol.

 

Élő és holt,

teli a hold,

megtelik az akol.

 

Alvad a vér,

ez lesz a bér,

szerződésed hozod,

 

Vámpír lettél,

mondd mit tettél?

Sír lett az otthonod.

 

Kriptákban távol,

de lehetnél bárhol,

nyugalmad nem leled,

 

Orgiák, mámor,

kábulat, Ámor,

nem vár rád szeretet.

 

Temetőben, korhadt,

kopott kereszt,

alvilágnak Ura el nem ereszt.