Az én "Skrizof-énem"

„Mégis mi a fenére vársz még? Az Élet, turbómotorral felspécizett gyorsvonatként száguld el melletted, miközben te földbegyökerezett lábakkal állsz már évek óta. A mozdony hallat egy jó hosszú gúny füttyöt, a világ lúserének, aki bambán bámul utána. Igen, rólad beszélek! Persze,ha nem vagy lúzer, kitéped maga a múltadból, s megindulsz felfele a negyedik emeletre. Megteszed végre azt, amire vágysz évek óta, de még önmagad is előtt is titkolod. Ám én, a legjobb barátod, felnyitom a szemed, és... Mi ez a baromság, hogy nem is létezek? Hiszen hallod tisztán a hangom. Tök mindegy, hogy elmebaj szüleménye vagyok, vagy bárki más. A lényeg, hogy csak én adhatok erőt, hogy elindulj a hőn áhított szabadság felé. Ahol nem legyint rád naponta ez az aljas, hazug világ, Nem hajítják a kukába a kiadók egy laza mozdulattal a műveidet, persze csak képletesen szólva, hiszen el sem olvassák valószínűleg. Még hosszú éveken keresztül át akarod élni, hogy ide-oda rángatnak, mint egy hús-vér bábot? Ugye nem?... Ez az. Csak az első lépés volt nehéz. Megy ez szépen , csak ne nézz hátra. A Remény egy kedves szörnyeteg, a Közöny mézes-mázos szavakból gyúrt láncait aggasztja rád. De elég a raboskodásból, ma végre szabadon szállhatsz. Mért állsz meg? Ja persze. Félsz majd elrugaszkodni a peremtől. Ám legyen, ha az állítólag mulandó Élet bábja akarsz továbbra is maradni, amely után csakis a Halál várhat tárt karokkal. Szerinted az volt Isten terve, hogy pár évtized után mehetsz a levesbe? A létezés teljességét csak azután ismerheted meg, ha már elhagytad a testedet. Ne bennem bízz, hanem Istenben, és menj tovább... Ez az, jó fiú. Pár tucat lépcsőfok, és vár a valódi élet, ahol megszabadulsz a földi élet lelkedbe ékelt béklyóitól. Abban a pillanatban fognak kiszakadni belőled, mikor a járdához csapódsz. Tudom ez rémisztő, de egy másodpercért cserébe, tiéd lesz az öröklét....Na mindjárt fent vagyunk. A lényeg, hogy ne agyalj semmin, hanem menj oda a peremhez határozott léptekkel, és tedd,amit kell. Csak rám figyelj, s hidd el, bízhatsz bennem. Egy részed vagyok, s önmagunknak miért tennék rosszat? S mért vagyok olyan biztos benne, hogy egy új élet vár a testi béklyók nélkül? Mert egy érzést ezt súgja és tudom, hogy te is észleleld. Az Igazságot meséli el számunkra szavak nélkül. A Halál nem létezik, de ha mindenkinek lenne egy ilyen másik énje, mint neked, kipusztulna az emberiség. Az, hogy életre keltem benned, azt jelenti, kiválasztottak vagyunk,és már várnak a túloldalon...Na fel is értünk. Már csak pár lépés a peremig... De ne állj meg majd, menj tovább, mintha folytatódna az épület pereme. Ez az...Szép, egyletes léptek, és csak rám figyelj. Ne lefele, az ég felé nézz. Mi ez?! Mondtam, hogy ne állj meg!

40 év körüli átlagos megjelenésű férfi állt egy budapesti, négy emeletes bérház tetején a mélységgel szemezve. Mindeddig a halálvágy űzte, hajszolta egyre, de most az életösztön erősebb volt benne. Egyelőre. Megfordult, hogy egyre mélyülő depresszióját legyűrje, de önmagával találta magát szemben! A másik én úgy két méterre állt tőle karbafont ktzzel, gúnyos mosollyal az arcán, mely vele ellentétesen, borostás volt. Ennyiben tért el tőle, na meg ruházata színében, Ő nyár lévén barna vászonnadrágot és fehér pólót viselt, s bár hasonmása is ugyanabban a szettben volt, de tiszta feketében. - Igen, testet öltöttem, nem kell ettől hasra esni. - szólalt meg a hasonmás. - Azt hitted tán hagyom, hogy meghátrálj a cél előtt?

• Tök mindegy, hogy van e tested, hisz ezt is csak beképzelem. - kaptam össze magam. Igen, jól látod, egyes szám elsőre személyre tért át az írásmód, ugyanis saját történetem mesélem el. Ez látszólag garantálja, hogy nem ugrok le, ám lehet mindez egy túlvilági üzenet is. De most ne rugózzunk ezen, sokkal lényegesebb, hogy sikerült e skrizoféniám „csúcstermékét” eltakarítanom az útból.

Egyelőre ennyi, és most kilépve a történetből, teleportálom magam Hozzád.

Kedves Olvasó! Bár a múltban írom ezeket a sorokat, de épp most, a jelenedben tudatosul benned a tartalma, ahogy olvasod tehát „ott is vagyok”. Amennyiben érdekel a folytatás, jelezd egy kommenttel, s ha legalább 3 összegyűlik, akkor folytatom. Ha Te nem leszel benne a háromban, de mégis tovább olvasod, hát az bizony nem lesz szép dolog tőled, de szíved joga.