talán csak fehér álmok

tavaszban úsznak az ebihalak

á csak a felszínen langyos

lentről sosem látni a nyarat

persze nem is olyan hangos

a bevezetőm a beetetőm

és elvinne egészen mélyre

nem olvasná csak a toronyőr

és ő is tojna az egészre

így hát kanyarodok

kapcsold be az övet

sietek mert a farkasok

már lassan rágják a füled

épp érünk ki az évből

látod mennyi minden történt

mondjuk nem szerettem szívből

se az óriást se nem a kis törpét

de volt néhány szép is nézd

minden emelkedett

hangulatban a nép

szeretett s gyűlölhetett

de ma már csak fénykép

a jövő is itt van mindjárt

csak bírd kapkodni a fejed

nemtom isten mit gyárt

de azért szeretheted

adjak ne csak istennek hanem a népnek

így leírom hogyan szerethetnélek

tudod ott a felhők feletti kékek

másolják le a szemszíned

és a pokol fekete bugyra

a szemed színe csak dupla

alakod irigyli millió nyírfa

istenem nekem te vagy a nimfa

a hajadat leírni sem tudom

tudod hogy szeretlek kopaszon stb

hajnalodik fénytelenül

szemed a lámpás

a csönd leül

támlás

a szék és öreg

régi darab

ez is csak szöveg

mit mondhatnak szavak

ezért hallgatok

egy pók a sarokban

a mondatok

-ban se sok haszon van

a hóvirágok is talányok

sosem beszéltem velük

talán csak fehér álmok

egyszer sem fogtam a kezük