lelet régi laptopomon

skary•  2020. március 22. 09:14  •  olvasva: 406

a vágykitérőn

csak nevetni voltam jó megint
mindig vissza visszatérőn
egy jó poénbilincs
a vágykitérőn
szeretsz mert feldoblak kicsit
s én meg majd magam
valahová a címzetthez... pirit
ez csak és nem arany
de ugyanúgy ragyog
a magam vagyok
sírása és gyönyörűsége
a soha-el-nem-érhető lelki béke

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

az az ár...

a fájlok a szélben a fák tetején
kinyithatatlan titkok mind
pont úgy mint te meg én
s akár a bent és a kint
dicsősége a lent és a fent
fáraók öröksége idecsent
valami ősi mély titkot
semmi se biztos
minden vibrál és zenél
a kéj
testeden testemen
istenem
mondd hova visz ez az ár
rajta a cédula és az az ár
az a s-már
haza vár
hol dobog az élet
s ahol érted
halok és élek
s te-érted...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

a szél vitorlázik...

a szél vitorlázik az álmaimon
olyan ide-oda ritmus
picit még fájni hagyom
ez a mazoizmus
vagy tán csak szerelem
a villanyt meg írok ezt azt
s bekeverem...
a szívbe giz-gazt

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ez egy elfelejtett regény

a szél viszi csak az álmokat
nem is mi álmodjuk talán
én gondoltam már sokat
rád te fekete lány
vagy szőke nem is tudom
látod milyen régen láttalak
csak a régi képet fogom
ahol épp vártalak
ott egy dián
délután
vagy tán estefelé
a vég elé
siettem sietek ez az álmom
de én már nem is bánom
ezt sem téged se
minden csendes a percekbe
is szú zenél
ez egy elfelejtett regény

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

egy méla moll

hasztalan múlnak a percek az órák
s azok a csóvák
mondd hova lettek
operettek
vagy valami régi lemez
mit egy kóbor isten betesz
és csak sercegés s zörej
micsoda röhej
ez a lét is
ja persze a lét is
számolni minek
ha nem hiszek
már benned s bennem
minek lennem
itt vagy valahol
egy méla moll
hallatszik semmi más
meg kifogás...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

eltakarja a létkendő...

mesél a nyár és álmodok
napfény játszik a fán
hiányodban hiányt hozok
álomarcú lány
vagy nekem és valami istennő
kit csak imádni lehet
eltakarja a létkendő
gyönyörű-szép szemed

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

szerelemféltőn...

csak álltam az ajtó előtt zárva
már minden lélekablak
magam magamban az árva
úgy akarlak
mint csak ritkán pillanatokban
soha vissza-nemtérőn
tegnapok a holnapokban
szerelemféltőn...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

na ez az utolsó tangó

na ez az utolsó tangó
nem párizsban kecskeméten
nem írtam annó
friss egészen
mint a pír az arcodon édes
épp pont olyan beszédes
szikrázó egem te vagy
s ahol írok egy terasz
mire hársfa hajlik csendesen
itt te vagy az egyetlenem
avagy nyerem
ha merem
az is te vagy
minden tündöklésem
s neon-zöld nap 
türkizkék égen

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

csak úgy...

csak úgy langyosan éget a nyár ma
tétova szerelem
csendben susog a nyárfa
arról hogy szeretem
még a szádat s szemedet
kimondani nevedet
csak úgy bele a mába
face to face szád a számra
lélek a lélekre
örökbe örökre
szívben a szív dobog
szeretetnyomok
mindenütt szerte széjjel
zaklatott nappalok és az éjjel
menedéke
végre béke
veled
megyek...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

beengedem-beenged

a szőlőszemek ahogy szívják fel az életerőt
én lassacskán pont úgy felejtem el őt
mint ahogyan a világ engemet
majd egyszer eltemet...
s temetem én a tehetem
egyszer volt egyetlenem
már meg sem ismer
látod egy halott zixer
neméled újra sosem
ledőlt totem
mit visszasírok
miközben sírok
várnak és szeretnek
s ettől vagyok eretnek
már nem hiszek benned
s ez csak a kezdet
egyébként meg kár írni erről
mikor az élet dörömböl
beengedem-beenged
végtelen s mégis élő szerelmed...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

távoli szeretés...

egyszer azt mondta valaki
"bátor és erős fiú vagy"
most meg az aki
tartja magát hiábavalónak
felhők az égen
nyár derekán
pont mint régen
de álmok után
élek a mában
egy pillanatig
napfényruhában
pillanatnyit
virágok csókok ígéretek
évszakok vágyak mit ér neked
áldás vagy keresés
távoli szeretés...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

látod ilyen a nyár

most a nyár illúzióját kelti valaki
zöldnek láttatja a tájat
s benned is feléled valami
kissé vadabbra rúzsozod a szádat
minden harsányabb extrémebb
a színek a csókok az illatok
az ég sokkalkékebb
s én is szebb vagyok
a forró és a jéghideg
cikázik vadul
s bókok miket neked
mondtam hanyagul
látod ilyen a nyár
nyarad nyaram
s az a smár
sem volt alaptalan
amit álmodtunk szabadon
te meg én
ki nem mondott fogadalom
a vágyak szigetén

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

látod még őrizlek ne félj...

most amikor a telihold lassan lemegy
hajnali fények szállnak le a tájra
a kakas kukorékol te meg
s a föld is átfordul a másik oldalára
nyitott ablakomból bejön a kert ide
loncillatok meg minden
ilyenkor hinnék de mondd kibe
keressem ami nincsen
csak a zöldben s a reggeli párában
az álommal töltött párnában
kicsit libabőrös lettem fázok
azt hiszem felveszek egy régi kabátot
emlékekkel telit
nekem erre telik
olyat ami még őrzi álmod
és nekem mesél
melegíti lángod
látod még őrizlek ne félj...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

s én a számraveszlek újra téged

a nyár csókja ma nagyon éget
s én a számraveszlek újra téged
ahogy a múltkor szemérmetlenül
nem durván de én leszek felül
izzik minden kívül és belül örökre
öl az ölre ölök az ölökre
csak szenvedély van és gyönyör
s napfény...ezer fokon tündököl

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

eltemetetten...

szép szemeidnek tündérragyogása
idevetít a mába
holnapba holnaputánba
látod hiába
az álmodozásom
itt vagyok mégis
mutat a vászon
a lét is
vibrál körülöttem
s a csöndem
benned és bennem
eltemetetten...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

és velem mindörökre

az estvarázs
a mélygarázs
amikor feljön
s eljön
az utolsó ítélet
te kérted
én kértem
ez érdem
neked nekem
egyetlenem
nincsen más mentség
szenteltessék
a te neved
legyen veled
és velem mindörökre
újabb létkörökre...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

buborékok tánca

kéken szikrázó délelőtt
a csend mosolya
ad új erőt
bor és szóda
buborékok tánca
benned bennem
a pillanat násza
csendben
megragad magával cipel
a képzelet
kinek hiszel
majd dönt neked
vagy helyetted valami érzés
a lét és
a hiábavaló kérdés
nincsenek válaszok
kérdezni minek
csak reggelek éjjelek nappalok
és tétova vak hitek
meg fújdogáló szellő
zöld és zöld mindenütt
a kell ő
szívembe költözött


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

én nem értek semmit te-érted

látod a hajnal hasad
mégis a hasadat csodálom
velem marad
akár egy álom
bársonyos bőr
az ívelés
szívembe tőr
vagy szívverés
könnybe lábad...
a lábad
is isteni csoda
a vágy előcsarnoka
ahogy csak lazán lépdelsz
letérdelsz...
hozzám
mondd már
mit is akartam tőled
fájljaim letörölted
most itt vagyok üresen tényleg
én nem értek semmit te-érted

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

csüngsz csüngök

áll az idő és a levelek
sem mozognak
csak a szeretlek
szavunknak
van még visszhangja
valahol belül
kimondja
aztán majd leül
vagy leülepszik bennem
ez lesz minden kincsem
a szombat est és az álom
csüngsz csüngök azon... de s-má-rom

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

tudom menjek a francba e szöveggel :)

kicsit borongós nyári reggel
olyan fülledt és meleg
tudom menjek a francba e szöveggel
s én mindjárt el is megyek
de előtte még éneklek a szádról
a melleidről szemed-sugaráról
mi ideűz a vágyról
arról a lányról
ki bennem mindig él
aki már csak egykori éned
szívemben mégis jól elfér
tehát nem is rólad róla szól az ének
persze most bolondnak gondolnak sokan
s én bölcsen rájuk is hagyom
valami ha egyszer megfogan...
látod veled-vele kezdődik napom:)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

apró margaréták...

apró margaréták emlékeim füvében
fehérek sárgák dallamok valaki fülében
vissza visszatérő minták
saját mantrák
mormollak téged
s érted
szól ez az ének
gerincvelőmben őrzöm a képed
belém kódoltalak
s a nap
is rám égetett
bevégeztetett:)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

a nyár csókja

a nyár csókja mint annyiszor
megint s mindannyiszor
örökkön örökké álom
good-bye a s-már-om
so long jó látni
újra imádni
kábultan mantrázni a neved
s a csillogó szemed
elemészt örökre
újabb örömre nyílik a lelkem
te vagy a kertem
a paradicsomban
ó azon nyomban
a postás mindig kétszer csönget
kéjes sikolyod töri meg a csöndet
én nem tudom mi van velem
....ez lenne tán a szerelem

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

öltöznöm kéne hisz vársz ma kedvesem :)

valamelyik ajatollah vagy püspök
azt mondja ti nem is lösztök
irány a front hát halj meg
most komolyan tényleg
volt erre és van is példa
itt mindig mindenki préda
a ventilátor lapát körbejár
minden körforgás babám
pl én megint dolgozni megyek
na de a múlt hétfőn is tettem már ilyet
ezek szerint kell hogy csókoljalak
nem mindig csak a múlt marad
előjössz újra mint régen rendesen
és én mit tehetnék újra megteszem
vagy csak álmodik a nyomor csendesen
öltöznöm kéne hisz vársz ma kedvesem :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

mégis valahogy dezsavű

a hajnal csókot lehel a tájra
és mintha csak fájna
elpirosodik a keleti ég
pont úgy mint rég
azon a hajnalon
persze nem az a tartalom
mégis valahogy dezsavű
olyan hű
mása a voltnak
s az emlékek visszahulltak
ide a szívembe némán
az emléklány
bennem újraéled
egy régen elhangzott ígéret
muzsikál s dúdol
előléptél a múltból
hozott a hajnal megint
emléked ma is itt kering...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

csak villanás  

esteledik kint és belül
valami harmónia tán
belevegyül

 
lecsüngőfenyő kékes ezüstje
új értelmet ad a létnek
tán a mindennapok rendje

 

mi teremti a mát
látszatra értelmetlenül
s a szád

 
érzem a pillanatba
őrült zsongás
ó a nyakamba

 
csiklandás
meg nem is tudom
csak villanás

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

várlak

pici kis puha álom
pillanatnyi fény
s a mára várom
remény
apró lobogó láng
csillagzene
borul le ránk
szeretete
a világnak
a szádnak
a vágynak
várlak

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

az első elsősegélyem


az első segélyem voltál
emléxel pedig nem is volt sos
annyira a csókom mégis adtál
vagy adott a sors
tenger sós s-már ok
ok-okozati-összefüggés
semmit sem bánok
jó a rajtad-csüngés
még elsősegély ládámban őrizlek
gondolataimmal fényezlek
ó első segélyem vagy ma is
sokkal jobban mint a hasis
vagy mindenféle füvek
nem tudok leszokni rólad
hiába terápiák és istenek
semmilyen módszer nem oldhat
ki a szívemből tényleg
nem kell hogy megértsed
mindig használsz s újra kérem
az első elsősegélyem


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

egy búcsúcsókra

egy csendes pillanat
rövidke félmosoly
ugyanúgy sütött a nap
de tényleg komoly
összenéző szemek
valami varázs
hogy én ne is legyek
csak parázs
igen találkoztunk
vagy tán nem soha
s játszottuk
a pillanat puha
darabját hetekig
próbáltuk újra és újra
el is jutottunk a legekig
egy búcsúcsókra

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

emlékből vettelek elő

reggel mikor nem vagy itt
meghal a nyárelő
tudod mikor tegnap is
emlékből vettelek elő
olyan kesernyés lett a szám
ó nem kávé te is tudod
hiányzol babám
nem is gondolod
mennyire sírok utánad
pedig persze minek
csak még egyszer a szádat
a szám érinti meg....

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

te vagy akiért a szívem soul

a szabadok kékek született szépek
sárgák a példabeszédek
sorolhatnám de nem teszem
az okoskodást nem kedvelem
csak téged de hisz tudod
nekem a szivárványt hozod
minden színével és ízével
szépséged mindenen átível
érted születtem s halok
majd ezerszer újra
téged prédikálnak a papok
s mászok égig érő paszulyra
hogy megtaláljalak milliószor
mindig megint s megint
te vagy akiért a szívem soul
az írásom szerint...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

nem emléxem szerdával vagy keddel

reggel még nagyon szép az arcod
olyan mint hamvas barack
nem látszik rajta a harcod
bár nekem ilyen maradsz
mindig mint egy reggel
valamikor régen
nem emléxem szerdával vagy keddel
kezdődött az éden
lehet nem is voltak napok
hisz álomban minek
én még benne vagyok
az álmom a tied:)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

bennem itt ragyog

olyan bágyadt szomorú a délután
mintha vasárnap lenne
az idő is csak perceg bután
és én is benne
a júniusban
kissé rezignált a nyár
nekem már nyaram van
minden tündökölve vár
de valahol mégis
hiányzol tudod
a csak azért is
dallam bennem itt ragyog

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

néha még...

néha még elképzelem a szádat
a hajad az arcod az alakod
néha még sírok utánad
s múltba vagyok
van hogy érzem a fényed
s a lényed
odahúz
s ez a blues
is látod
néha még sírok utánad
múltba ringón
de a könny csak valami mást ad
vágy-el-illón
furcsa érzések keverednek
tarka lepkék
szívemre telepednek
s egy nagy emlék
az amivé válnak
s neked csinálnak házat
néha még elképzelem a szádat
néha még sírok utánad...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

valakit szerettünk...

az est elhozza az álmokat
amit úgy szeretnél
kérted már sokat
tudom szerettél
picit bár nem nagyon
csak olyan tétova vágy
tudtad rád hagyom
s az az ágy
is oly messze 
ami mellett feküdtünk
s persze
valakit szerettünk...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

mint levél hársfaágon

hárs leveleken játszik a szél hárfát
lüktető vissza visszatérő dallam
így gondolok én is pont rád
csak hogy a hangodat halljam
felidézlek valamelyik táramból
ahová elrejtettelek rég
ó istenem véletlen karambol
mellyel mégis beállt a vég
mennyire érdekes is az élet
és milyen rögtönző
azóta magamtól félek
s nem tudom ki az az ő
mintha kislány emlékkönyveket néznék
pedig az életem
kitárom hogy nézzék
volt ilyen
vagy nem is történt soha semmi
csak délutáni álom
pedig olyan trendi
mint levél hársfaágon

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ott állsz a szívem-dobozban :)

olyan szép a reggel ma is mint mindig
a szokásos cseremóniák
eljutottam a csendig
pedig nincs is rajtam anorák
megszokott dallamok lágyan
a tesco-ban ugyanaz a pénztár
te is ugyanúgy vagy nálam
és ismerős csend vár
rég láttalak már nagyon
lehet meg sem ismernélek
hiába másolom
ezek csak vágyképek
az álom sem mesél már lassan
a semmi vár
ott állsz a szívem-dobozban
akár egy vár :)


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

szeretlek

csodaszép zöld
májusba nevetlek
adott a föld
s én ...
hajad lágy takaró
nem eresztlek
mindent akaró
vagyok s én ...
te vagy a napom
kereslek
sosem hagyom
álmom s én ...
mindörökké ámen
a nevednek
áldozok
s én ...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

temegén

árnyak a jegenyén
furcsa fények
te meg én
s a remények
kánikulai május
ideszól
bájos
ez a soul
mint te meg én
és a mesénk
s a remény
zenénk

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

a vágyfutár

apró bolyhocskák szállnak
össze-vissza mint a gondolat
s adnak a vágynak
ma zöld utat
egy-egy kis nyárfa pihe
szabadabb mint bárki
pedig nem is küldte ide
akárki
csak a teremtő összevisszaság
lehet megértő
s a mennyország
és a teremtő
de inkább mondjuk a fények
mik csillognak szemedben
de tényleg
ez hihetetlen
hogy mit össze nem írok itt
egy délután
s hová nem vitt
a vágyfutár

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

levelek a múltból

levelek a múltból
ideértek
csókkal jött a múlt-kor
sírok érted
ahogy olvasom a zöldet
elandalít
nem felpörget
valaki sírt
könnyes levelek a fákon
millió-szám
a szádon
emléxel rám
ezerszer születek újjá
mire elolvasom
s ennyiszer síromra hullsz rá
őszi sanzon
és a levelek jönnek
egyre csak
s ránk száll egy könnyes
pirkadat...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

II.

őrült nem-ez-is

február vége van
de szép a szemed
lelkemen béke van
s a szereteted
a múlt nálam még jelen
látod te is
feledni nem merem
őrült nem-ez-is

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

jönnek újak

 

 

 

volt mikor volt egyszer mesélted

a meséknél sokkal szebbek a fények

szerelem az tudod mindig létezik

itt-ott s van mikor elrejtezik

 

talán egyszer te is láthatod

mikor szivárványszínben felragyog

kékre festi kis világod

s valóra válnak az álmok

 

mindig jönnek újak

s egyszer majd összeérnek az utak

ami elmúlt az nem jön vissza már

vagy picit másképp talán

 

újdonságok csodák világa felé mész

lehet egyszer oda is érsz

a világ hidd el csodálatos

s mindig új isteneket hoz

 

talán még te is emlékszel rám

tudod azon a meg nem történt éjszakán

ami még nem múlt az még lehet

üzenhet egy szélbe rejtett lehelet

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

valentin

szívemben ezer tavasz dobog
örökké égő láng
mosolygok, legyél boldog
nézd mosolyognak rád a fák
tavasztündért hozom
s minden varázslatát
a napfényt az arcodra lopom
és az illat fuvallatát
szemedbe csillagfényt hozok
álmodba nyári éjszakát
hazudok érted hisz tudod
varázslom neked Valentin varázslatát 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

északi égen

északi szél felidéz-idehúz
zengeti még bennem a bluest
tengeri illat lebeg szívemen
még a múltbeli lányt keresem
azt a mosolyt azt a mesét
száddal a számat csókoltad szét
mozdulat csendül a csendben
csak lehunyt pillád ha rebben
vágy szikrázik északi égen
de rég volt nagyon régen

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

vámpír ölelése

 

este van szürkület

te várod ami eljöhet

egy sötét árny sóhajtás valami őrület

nem tudod ki de valaki követ

hiába menekülsz már itt van

tested remeg

te várod

s féled ami jöhet

az izgalom a kéjbe csap

nem mondod azt hogy csak

a kéjtől remeg minden porcikád

átadod magad annak amit ád

zihálsz és nyögsz de ez gyönyör

el nem mondhatóan tündököl

most már minden éjjel útra kelsz

vágyod amit alig mersz

hátha találkozol megint vele

még érzed melleden ott van keze

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

lehajló fény a szádon

a januári fény arcomra árnyékod veti
elmúlt a nyár
a múlt vetíti
túlkéső ma már
lehajló fény a szádon
el nem múlt pillanat
még mindig azt imádom
látod? ami már régen nem maradt
múlt parázs égeti lelkem
régi csoda
kék madár szárnya nézd rebben
s eltűnt a ma

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

kék

tél fagya roppan február vacog
fagyott kétségbeesés
de te látod a nemlétező napot
szemedben a fény mesés
elővarázsolod a tavaszt
lelkedben ibolya ég
kivirágoztatod szívemben a kis teraszt
s érzem annyira kék
kellene a lágy susogás
egy csendes mosoly
patak csobogás
lélekdonor..... 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ezüst hó

a holdfény ezüsttel vonja be hajadat a szád...
s egész alakod
ez egyben legragyogóbb ruhád
akarlak akarod
a fény átlényegül kéjjé
ma minden más
az időnek nevezett valami térré
örök a változás
szemeid galaxisában elmerülök
öntudatlan utazás
szívedhez közelebb kerülök
vagy csak hold ámítás
holdfényvarázsban élek
s nem tudom mi a való
de elvarázsolva nem félek
s lelkemről leolvad az ezüst hó...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

csak...

ködfényszárnyű lebegés
lila szádon ragyog
észrevétlen remegés
mikor rajtad átfutok
mint gondolat vagyok csak
kósza vágy
de sója napodnak
bizsergést hozok rád...
rejtett mosoly mi arcodon ragyog
titkos gondolat
csak álmokat hagyok
és tiltott vágyakat.............

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

lehet....

messzi távoli utazó
alakod már nem látszik a csendben
és közben lassan hull a hó
hideg van a szivemben
lelkem jégpáncélján a rianás
csendesen szalad
sírok vagy valaki más
már nem is hallom szavad.....
zúzmarás emlékeimben nem talállak
ónos eső befed
lehet már nem is várlak
és sohasem voltam veled.........

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

minden

minden amit képzeltem
mesét álmokat
ott látom a szemedben
fényt és vágyakat
vagy a jövőm az álmom
örök tavasz
akire vágyom
te vagy
magam tükre és a vágy
minden istenem
szívemben a láng
sötét verem

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

te mostoha

mikor kinyílik sok-sok vágyvirág
ha a tavasz nevet
akkor nem gondolok rád
s ez nekem élvezet
látod most is hazudtam
de hisz tudod
veled alul maradtam
miközben csillagod ragyog
még nyílsz minden virágban
te tündökölsz
mindig kereslek a világban
s remélem előkerülsz
minden amit kerestem
az összes csoda
ott látom a szemedben
te mostoha

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

III.

köllesz neköm :)

tudod hogy szeretlek
még ha nem is mondom
szinte szétszerellek
már ott kint a gangon
kellesz nekem kellemes
a szád a bőröd
érdemes
a flörtöd
létben pillanatnyi öröm
kicsiny ragyogás
köllesz neköm
gyerünk nyomás :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ma olyan gyönyörű a szemed :)

ma olyan gyönyörű a szemed
valami tündérragyogás
most majd kifejtem neked
miért is csodás
semmi másért mert szeretlek
miattam csillog tudom
hangmorzsáit a nevednek
mint mantrám dúdolom
a szádról ódákat írok
szerelmem védi aurád
az örömtől sírok
légyszi főzzél nekem teát :) 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

mit tehetnék ha ez a trend :)

ma is itt vagy mint mindig velem
belülről melegíted a lelkem
s ezért más nem kell nekem
bár elférnétek a telken
nagy a szívem és a lelkem is
sportszív mondja a doki
én asszem te-érted is
kijár az istentől egy koki
már ha színe elé kerülök egyáltalán
vagy az ördögtől dicséret
bár ha van átalány
én inkább azt kérek
semlegesítik majd egymást
és örülhet a fent a lent
nekem ígértek minden lányt
mit tehetnék ha ez a trend :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

csak szeressél

olyan szép a szemed így a távolból is
új világok nyílnak benne énnekem
még ennyi év után sem mondom hogy hamis
rólad szól most is énekem
őrült vagyok tudom
te is tudod
mégis ezt fogom
s bókolok
neked mindörökre
örökkön örökké
élek fénykörödbe
csak szeressél

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

skary2020. március 24. 14:21

@MKKlara: áá :)sok a dolog..érdekes módon nem csökkent a munkám..egyenlőre

skary2020. március 24. 14:20

@Krisztinka: :)

skary2020. március 24. 14:20

@Törölt tag: tényleghogytud..ésménincsdiliházban ? :)

skary2020. március 24. 14:20

@Rozella: :)

skary2020. március 24. 14:20

@kevelin: :)

skary2020. március 24. 14:19

@Bugatti350: mosmá mindégy..azok már nem

skary2020. március 24. 14:19

@BakosErika: fnesetudja..inkább fura

skary2020. március 24. 14:19

@Törölt tag: :)

skary2020. március 24. 14:19

@Törölt tag: nem csak megtláltam ezt a laptopom

skary2020. március 24. 14:18

@Perzsi.: mék

skary2020. március 24. 14:18

@Törölt tag: áá nem is olvastam el..olyan mintha nem is én írtam volna...már a laptok akkuja is tönkrement olyan régi

skary2020. március 24. 14:17

@Mersinho: :)

MKKlara2020. március 23. 18:47

klasszak!...és igen, nagyon fontos a lelki béke :) de mind-mind csodás, keresgélj még, hisz' tudod, aki keres talál is :)

Krisztinka2020. március 23. 16:20

Szépségesek:)

Törölt tag2020. március 23. 06:25

Törölt hozzászólás.

Rozella2020. március 22. 18:51

" kell ez nagyon, igen nagyon
napkeleten napnyugaton.." :)

és igen, talán fura, mert változunk, de valahol belül mégis ugyanazok vagyunk mindig :) örülök, hogy megtaláltad:)

kevelin2020. március 22. 15:49

Szèp vàgyvilág
Csodás alkotàs

Bugatti3502020. március 22. 13:27

Skary! Benne van az életed is, pedig, talán, nem is akartad így megmutatni....
A kék linkek, nem elérhetők! :( ??

BakosErika2020. március 22. 13:12

Azért jó, hogy megvannak. :)

Törölt tag2020. március 22. 13:05

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2020. március 22. 13:01

Törölt hozzászólás.

Perzsi.2020. március 22. 10:07

Na most egy ideig lesz mit olvasnom tőled. Már mehetsz a kertbe. :-)))

Törölt tag2020. március 22. 09:58

Törölt hozzászólás.

Mersinho2020. március 22. 09:56

Sőt jobban tetszenek mint a jelenlegiek :))))

Mersinho2020. március 22. 09:53

Tetszetteké......... Elsőként :-))

skary2020. március 22. 09:16

azé elég fura így sok év távlatából...miketösszenemírtam :)