graffiti

vízcseppek a teraszon

gyere én megmutatom

hogy gurulnak cseppek

nekem tetszett

kis kerge gyémántok

és sorba potty

lehullanak a fűre épp

a zöld de szép

minden él remény

s az én

világom

huppsz bezárom

majd kinyílik magától

á nem baj ha magázól

úgyse értek semmit ma

amin ülök tavaszhinta

leng a hinta ú palinta

ide-oda ugrál a lét

felhő nap a kis csalitra

mi is kéne á még

cseppek a levélen

zöld eső

tavasszal beérem

gomba nő

gyógyít a pillanat

hoppra hopp

mindent szabad

és itt a pont

pontosan nemtom hol is van

minden pont egyben kezdet is

á ne keress semmit a valóban

hisz a valóság mindig hamis

csak az igaz amit álmodok

és az álom után

semmibe visznek lábnyomok

ez a holnapután

napfényharang takar

befed és óv megint

az élet valamit vakar

és majd megint

rigótrilla száll repül

a zöldel egyveleg

az érzelem nem lehül

de egyremegy

ú írom szólnak legbelül

semmi értelme sincs

s a minden majd repül

de szárnya nincs

mennek a kocsik az út volna

az eredeti életcél

a fülükbe ültetett bolha

mit mantráz szél

úh ma átülök a robogóra

persze majd hideg lesz

eljött a fagyos boldog óra

de ez egy ilyen sex

messzire vittek angyalszárnyak

én se tudom hol vagyok

amúgy a semmi sosem fájhat

azt suttogják a csillagok

itt a tavasz már berobbant

jah az ősrobbanás

nézd az élet hogy elrohant

itt maradt én és a plázs

álldogálunk a semmiben

minden olyan édes

úh nah oszt te pont miben

lehetnél kérdéses

nem is tudom esteledik már

minek feszegetni bármit 

valahol volt egy régi smár

ha ez érdekelne is bárkit