graffiti

fákról a csöppek

barracudák

a pillanat röptet

nincsen légzsák

a múltak rajokban

itt rajongnak

látod a bajokban

de még nem szamizdat

éneklő yukkák a közön

fehérek szinte már köbön

és ez a pálmaliliom illat

még ad

hozzá valamit a júniushoz

tudod ami visz az hoz

is valamicskét

tarka lepkét

kerget a táj éppen

és minden olyan szépen

ahogyan meg van írva

líra

ösztönös spontán évek

nem is tudom hogy élek

csak képek üzennek valamit

érintek és érintenek valakik

tapogatózás a semmibe

á dehogy haragszom senkire

csak írok a falakra ezt-azt

igen talán a csend az

ami igazán érdekelne

persze akkor ha énekelne

aha valami tök-teljes újat

az idő majd úgyis túlad

rajtad s rajtam is tán

ezért nincs kalap a bolhán

mert ha meg is fázik a feje

attól még nem megy el a teje

csak szaporodás az élet

osztódsz ha nem is kéred

s belőled lesznek kicsi mások

de asszem ez kicsit már sok

 

lehajlik a hajnal a földre

még kissé vacillál

a kertben kobold vagy törpe

harmatot ondolál

lusta narancs-nap ásít

rá egyet a mára

a történelem majd másít

mert olyan a drága

semmi sem az amaz

zónapörköltszaft

felold a világ szabad

minden kis bizbazt

felszáll a  napfény a fára

és zizeg rajta a pára

valami jeleket nyom az űrbe

ciklikusan körbe-körbe

én is veszem a jeleket

bár nem nekem szóló üzenet

minden az ár ez is csak az

itt van egy bar ott egy tapas

veszek és engem is vesznek

mi értelme is van ennek

mindent lefedő frekvenciák

a cuki kis plázacicák

nyááúú mondja nekem

a nyávogás a mindenem

de ha odabújva dorombol

a kártyámon nincs kontroll